Orbán végtelen lázadása: lassan már tényleg ott tartunk, hogy egy fillért sem kaphatunk a zárolt EU-pénzekből

Csúcsra járatta a magyar kormány azt a gyakorlatát, hogy jogi síkra terelje politikai vitáit az Európai Bizottsággal. Így a kötelezettségszegési eljárások az elmúlt években sorra lényegültek át bírósági eljárássá, amivel Orbán Viktor kétségkívül időt nyert, hiszen az európai igazságszolgáltatás nem rögtönítélő bíróság, a procedúrák elhúzódnak. Ennek részeként egyre-másra jelentek meg az Európai Bizottság előtt az Orbán-kormány ideológiai támaszát jelentő témák, kezdve a menekültekkel való bánásmódtól az akadémiai szabadságon át az árstop bevezetéséig, a héten éppen a szexuális kisebbségeket kirekesztő gyermekvédelmi törvény ügyében.

Ezekben a vitákban azonban Magyarország szép sorban mind alulmaradt. Ráadásul úgy, hogy a Bizottság által megállapított kifogások szinte mindegyike megállta a helyét az Európai Bíróság előtt, vagyis a magyar jogászi furfang teljes vereséget szenvedett. Némi vigaszt csak az jelenthetett Orbánék számára, hogy a különböző ágazati különadók ügyében a kormány pernyertesként távozhatott a tárgyalóteremből.

A magyar miniszterelnök azonban így is besokallt, és a november eleji budapesti uniós csúcstalálkozón lázadást hirdetett az általa „bírósági aktivizmusnak” nevezett jelenséggel szemben, amikor „a kormányok közös döntései” bírói ítéletekbe ütköznek. Orbán szerint nem lehet megállítani a migrációt, ha nem lázadnak fel a hatályos jogszabályok és bírói határozatok ellen.

A miniszterelnöknek a legfőbb gondja azzal az ítélettel van, amely rekordbüntetést szabott ki Magyarországra egy korábbi bírósági döntés végre nem hajtása miatt. Ám az összességében egyszeri 200 millió eurós, valamint a végre nem hajtásáig további napi egymillió eurós verdikt nem ok, hanem okozat. A lázadás eredménye.