A szürrealisták megtagadták, más világhírű művészeket megihlettek a szobrai – Alberto Giacometti művei Brühlben

A kiállításnak a városban született Max Ernstről elnevezett múzeum ad otthont, így kézenfekvő volt, hogy Giacometti munkáit a dadaista festő, grafikus, szobrász és költő alkotásaival egészítsék ki. A párizsi és brühli kurátorok célja – a szürrealizmus születésének centenáriumi évében – Giacometti kezdeti szürrealista műveinek bemutatása volt, de a mester kései művészi korszakának emblematikus, figuratív alkotásai is szerepelnek az anyagban; valamint a két avantgárd művész barátsága sem került eddig ilyen határozottan reflektorfénybe.

Az 1901-ben, svájci olasz művészcsaládba született Alberto Giacometti és Max Ernst egymás szomszédságában éltek az 1920-as évek Párizsában. Mindketten a kubizmus-dadaizmus-szürrealizmus szuggesztív varázsában éltek és dolgoztak. Giacometti montparnasse-i tetőtéri műtermében találkozott a Brassaï néven világhírűvé vált fotóművésszel, a brassói születésű Halász Gyulával is, aki mint egyik első felfedezője méltatta munkáit és számtalan fotót készített Giacometti „fény után nyújtózkodó” figuráiról.

Rogi André, azaz Klein Rózsa, André Kertész első feleségének fotója Giacomettiről, 1935

Rogi André

Giacometti csatlakozott az André Breton nevével fémjelzett szürrealista mozgalomhoz. Felettébb inspirálónak érezte a párizsi avantgárd szinte minden művészeti ágát képviselő alkotók barátságát. Többek között Picasso, Miró, Salvador Dalí, Louis Aragon, Jean-Paul Sartre, Simone de Beauvoir, Georges Bataille, Julien Michel Leiris tartoztak Giacometti és Ernst baráti körébe.

A szürrealizmus nemzedékére nagy hatást gyakoroltak a múzeumok etnográfiai anyagai, különösen az egyiptomi és afrikai gyűjtemények ősi, kultikus szobrai és Párizs 1920-as éveinek semmihez sem hasonlítható innovatív légköre. Ettől a világtól Giacometti húsz esztendőn át nem is tudott elszakadni.