Az önmegtartóztatás fegyveréből a világ kedvenc reggelije: hogyan készítsünk otthon kukoricapelyhet

Mi számít egészséges ételnek? A gyümölcs – még akkor is, ha a világ másik feléről hozták? A tejtermékek – de mi van a laktózérzékenyekkel? A fehérjében gazdag hús – de mi lesz a környezeti hatásokkal? Vagy éppen a húsmentes étrend – még akkor is, ha a fehérjepótlás mondjuk GMO-szójával történik?

Egy dologban azért talán egyetérthetünk: minden olyan étel egészségesnek számít, amely képes helyrebillenteni valamilyen egészségügyi problémát. Ha hiányzik a szervezetünkből vitamin, együnk gyümölcsöt, ha kalciumra van szükségünk, igyunk tejet, ha fehérjére vágyunk, akkor húst, és így tovább. Nos, John Harvey Kellogg szerint a legfontosabb kezelendő probléma a szexuális mértéktelenség (mit kerteljünk, azon belül is az önkielégítésre való hajlam) volt, amire sokféle gyógymódot ajánlott, közte az általa vágyserkentőnek tartott ételek és italok kerülését, mellesleg feltalálta a kukoricapelyhet. Kellogg – és öccse, William Keith Kellogg – munkásságából ma leginkább ennyire emlékszik a világ, meg talán annyira, hogy gyógymódjaikat egy michigani szanatóriumban próbálták ki. És persze arra, hogy ma az ő nevüket viseli a világ ismertebb reggeli élelmiszere.

A Kellog’snak azonban több köze van a termék dobozán szereplő kakashoz, mint a sárga pelyheknek a maszturbációhoz. Az erkölcsök mindenesetre fontos szerepet játszanak a történetben, amely a Battle Creek-i szanatóriumban kezdődőtt, a 19. század végén.

Dr. John Harvey Kellogg

Willard Library

A történetben pár évtizedet érdemes azért visszaugrani. A Kellogg-család a hetednapi adventista egyház híve volt, a testvérek apja komoly összegeket fordított arra, hogy a felekezet alapítói, a White házaspár a michigani városba költözzenek. J. H. Kellogg, a család idősebb fiúgyermeke maga is a felekezetben nőtt fel, miközben apja inkább az egyház felé próbálta terelni, ő maga – bár vallásos volt – vonzódott a tudomány felé is.

Fiatalon tanári pályára készült, ám White-ék meggyőzték arról, hogy végezzen el egy orvosi kurzust, és csatlakozzon az adventisták Battle Creekben létesülő egészségügyi intézményéhez. Diplomája megszerzése után egy évvel, 1876-ban került a létesítmény élére, amelyet egy évvel később szanatóriummá alakított át.

Kellogg világképét egyszerre befolyásolta Louis Pasteur nem sokkal korábban kidolgozott csíraelmélete, amely úgy tartotta, a betegségeket a szervezetbe kerülő mikroorganizmusok idézik elő, a hagyományos étkezés egészséges alternatíváját kutató kísérletek, illetve az adventista tanok, amelyek igencsak szűk mederbe terelték az akkor még leginkább az anyagi lehetőségek által behatárolt étkezési szokásokat. Ellen White tanai alapján erkölcstelen vágyserkentőnek, azért kerülendőnek tartotta az alkohol, a tea vagy a kávé fogyasztását és a dohányzást, a vegetarianizmus híve volt, és szanatóriumában általában fontos szerepet kapott az egészséges életmód. Ez a diétán túl a fűző betiltását, gimnasztikát, hidroterápiát, és számos olyan, ma már finoman szólva extrémnek tekinthető terápiát jelentett, mint az elektrosokk vagy a pofozógép. És, mivel erre mindenki jobban felkapja a fejét, önmegtartóztatást, úgy általában – igaz, a házaspároknak legalább nem ajánlott olyan drasztikus módszereket a szexuális vágy elfojtására, mint a maszturbáció esetében. (A legenda szerint mindenesetre Kellogg hosszú házassága idején egyetlen egy alkalommal sem közösült a feleségével.)

Az egészséges táplálkozás a szigorú erkölcsi előírásokon túl is komolyan foglalkoztatta, a szanatórium élén számtalan írásban fejtette ki javaslatait. Az akkoriban széles körben problémát jelentő rossz emésztés ellen új típusú reggelit próbált kidolgozni, amelynek a hosszan tartó rágás, illetve ehhez rostban gazdag gabonák, olajos magvak is fontos részei voltak. Ennek akkor a legforradalmibb újítása a granola volt, amelyet 1863-ban egy New York-i szanatórium orvosa, James Caleb Jackson fejlesztett ki (igaz, ő granulának nevezte el). 1881-ben Kellogg is kidolgozta a maga verzióját – amit aztán granolának keresztelt, miután Jackson perrel fenyegette meg.

A Kellogg’s corn flakes napjainkban

Beata Zawrzel / NurPhoto / NurPhoto via AFP

Kellogg leghíresebb jogi ügye azonban nem a sült müzli miatt indult, hanem a család leghíresebbnek bizonyuló innovációja, a kukoricapehely okán, amely eredetileg szintén egy korabeli gasztroújítás, a nálunk csak gabonapehelyként árusított shredded wheat koppintása akart lenni. A család tagjai már azon is összekaptak, kinek köszönhetjük a corn flakest, így ma egy dolgot vehetünk nagyjából biztosra: e nagyszerű találmány születése 1894-re tehető.