Francis Ford Coppola megálmodta, felépítette és lerombolta saját világát
5 perc
2024.09.29. 09:00
Egy város alapításának és züllésének filmvíziójával negyven éve dédelgetett álmát valósította meg az öt Oscar-díjas amerikai rendező.
Többször volt a csúcson, ugyanannyiszor csődben, producereket és végrehajtókat ugráltatott, romokban hevert, de mániáját, a filmkészítést soha nem adta fel. „Valószínűleg zseni vagyok, de nem tehetséges” – ez az öndefiníciója az immáron két évszázad mozgóképes kultúrához klasszikus filmekkel hozzájáruló Francis Ford Coppolának, akinek a kezében egyformán jól áll a vágó- és a metszőolló.
„Egész életemet arra tettem fel, hogy megpróbáljak karriert csinálni”
– mondta Michael Payne-nek, a Mozifenegyerekek című könyv szerzőjének.
Korán vágott bele, kilencévesen, amikor egy nyári táborban összeszedett bénulásos betegség a szobába kényszerítette. Volt egy 8 milliméteres kamerája és egy magnója – tulajdonképpen nem is kell sokkal több a filmforgatáshoz. New Yorkban járt egyetemre, aztán Los Angelesben azt csinálta, amiből alig lehet megélni, viszont mindenbe bele lehet tanulni. Dialógusokat írt, segédoperatőr és segédrendező volt, kezelte a hangosztályt.
A hatvanas évek elején két iskolát járt ki: Roger Cormanét, aki fillérekből keltett életre filmeket és a Los Angeles-i UCLA-t. Az egyik csoporttársa előbb lett nevezetesség, mint ő, de előbb is adta fel: Jim Morrison, az ikonikus 27-es klub tagja, a The Doors énekese a halála előtt még láthatta, amint a 30 éves Francis Ford Coppola megkapja első Oscar-díját A tábornok (Patton) forgatókönyvéért.
Kicsoda valójában a 85 éves varázsló? Coppola családja tele van művészekkel, és mindannyiuk sokra vitte. A most megjelent Út a Paradicsomba – A Francis Ford Coppola-sztori című könyv szerzője, Sam Wasson úgy foglalja össze a rendező bámulatos karrierjét, hogy számos filmet forgatott és újraforgatott. Templomokat épített és rombolt, milliókat keresett és bukott, szőlőt termesztett, szakállt növesztett, szőlőt taposott és szakállt borotvált. Egy időben San Franciscóban övé volt az American Zoetrope (Amerikai Életképek) filmstúdió-komplexum, a kaliforniai Napa-völgyben egy tekintélyes borászat, ahol a turistáknak integetett a hálószobája ablakából. Olyan sok ingatlant vett Belize-ben, hogy az ország tiszteletbeli nagykövetévé nevezték ki. A tisztelt és rettegett New York-i filmkritikus, Pauline Kael így méltatta: „A dicsősége, amit a tömegvonzás és a hatalom ötvözésével elért, nagyobb, mint a bűnei.”