Kandinszkij, Münter és a Kék Lovas – a festészet einsteini fordulatát mutatja be a Tate Modern

„A mi esetünkben kizárólag a nemzetköziség elve lehetséges… A művészetnek nevezett munka nem ismer határokat és nemzeteket, csak emberiséget” – ezt választotta mottójának a londoni Tate Modern időszaki kiállítása, amely az Expresszionisták: Kandinszkij, Münter és A Kék Lovas címen fut. S valóban. Az a tizenhét alkotó, akiknek műveit, személyüket és szellemiségüket, vízióit és világmagyarázatait a rendezők bemutatják, nem ismert sem művészeti, sem eszmei, sem földrajzi határokat, sem pedig nemzetieket. A Kandinszkij és élettársa nevével, valamint az 1911-es, német eredetiben Der Blaue Reiter almanach címével fémjelzett kollekció láttán a Magyarországról érkezett néző csak ámuldozhat. Úgy érezheti, a kiállítást kifejezetten neki dedikálva szerkesztették meg, hogy emlékeztessék: a befogadás, a kölcsönös tisztelet, a nemek közötti egyenjogúság, a szabad szerelem, a kreativitás közös élménye kedvez igazán kolosszális teljesítmények létrejöttének.

A festők közül Kandinszkij, Alekszej Javlenszkij és társa, Marianne von Werefkin Oroszországból, Albert Bloch az Egyesült Államokból, Erma Bossi Olaszországból, Robert Delaunay Franciaországból, a szólótáncos Alexander Sacharoff a ma Ukrajnához tartozó, ám 82 napos ostrom után orosz megszállók kezére került Mariupolból, Arnold Schönberg zeneszerző Ausztriából érkezett Münchenbe. A németországi expresszionizmus németországi születésű alkotóival, például Franz Marckal, August Mackéval és Gabriele Münterrel hozták létre azt a művészeti csoportosulást, amely 1909-ben a Neue Künstlervereinigung München egyesület keretében, majd abból kiválva 1911-ben és 1912-ben A Kék Lovas márkanévvel és két, európai városok sorát érintő kiállítással keltette fel maga iránt a figyelmet és vívta ki később a modernizmus nagyjainak kijáró extra tiszteletet.