Hősök vagy gonosztevők? Hunyadi Mátyás, a nagy, de igazságtalan uralkodó

A magyar történelem bővelkedik jeles uralkodókban és közülük is kiemelkedik Hunyadi Mátyás alakja, akit még tíz éve is a legnépszerűbb történelmi személynek választottak meg a magyarországi középiskolások.

Ebben egészen biztosan szerepe van a Mátyás-mondakörnek, illetve a belőle készült rajzfilmsorozatnak is. Felvetődik ugyanakkor a kérdés, hogy valóban ennyire egyértelműen pozitív figurának ítélhetjük-e meg Hunyadi Mátyást, aki a történetek alapján rendszeresen az elesettek gyámolítójaként és a haszonleső gazdagok megleckéztetőjeként tűnt fel előttünk?

Mint általában a történelmi szereplők esetében, úgy itt sem ennyire fekete-fehér a kép, olyannyira nem, hogy Hunyadi Mátyást minden bizonnyal egy fikarcnyit sem érdekelte, hogy mit gondolnak róla a szegények, sőt, igazából az sem nagyon foglalkoztatta, hogy a tehetőseknek mi a véleményük róla. Neki csak az volt a fontos, hogy a jobbágy befizesse időre az adóját, a nemes pedig engedelmesen végrehajtsa a parancsait az ellenkezés leghalványabb jele nélkül.

A király ugyanis nem szerette az ellenkezőket, sőt, gyakran már azzal is baja volt, ha valaki túl gyakran mutatta a jeleit annak, hogy rendelkezik önálló gondolatokkal és nem csak a királyi felség állhatatos szolgálata tölti ki az életét. Az ilyen ember pedig nagyon könnyen, egyik pillanatról a másikra tömlöcben találhatta magát.

A fiú, akit már egészen kicsi korától királynak neveltek

A Hunyadi-család Mátyás 1443-as születését követő években vált a Magyar Királyság legbefolyásosabb famíliájává. Ez kétségtelenül a nagy hadvezér és dúsgazdag főúr, Hunyadi János érdeme volt, aki pontosan tudta, hogy elképzeléseit csak úgy tudja megvalósítani, ha nem engedi ki a kezéből az ország kormánykerekét. Ezzel nem is volt baj, hiszen a gyermekkorú V. László király nevében 1446-tól Hunyadi János uralkodott mint kormányzó.

Hunyadi Mátyás szülőháza Kolozsváron

Wikipedia

Bár a kormányzói címet 1453-ban elvették tőle, ám ez csak névleges változást hozott a kormányzati viszonyokban, ugyanis Hunyadi maradt a királyi jövedelmek kezelője és a magyarországi főkapitány is. Ez pedig nem jelentett mást, mint hogy papíron a királyi hatalommal V. László rendelkezett ugyan, de az ország had- és pénzügyeit Hunyadi János felügyelte és intézte, azaz voltaképpen kormányzott.

Szegény V. László, mire elérte azt a kort, hogy ténylegesen is elfoglalhassa a trónját, azon kapta magát, hogy vendégként él a saját birodalmában, ugyanis az uralma alá eső egyéb területeken is hasonló helyzet állt fenn. Az ausztriai tartományokra rokona, III. Frigyes német-római császár fente a fogát, Csehországot meg a csehek „Hunyadija”, Podjebrád György kormányozta, aki épp annyira nem volt elragadtatva attól az ötlettől, hogy egy ponton majd vissza kell adnia a hatalmát az ifjú királynak, mint magyarországi kollégája.

Hunyadi János pontosan tudta, hogy a jelenlegi állapotot tartósan csak a trón megszerzésével lesz képes fenntartani, ám vélhetően az eszébe sem jutott, hogy a saját fejére tegye a koronát, hiszen volt rá egy sokkal jobb jelöltje.

Másodszülött fiát, Mátyást éppen ezért, alig pár éves korától kezdve királynak neveltette. A kis Mátyás nyelveket tanult, államigazgatási, kormányzási és hatalomgyakorlási elveket tanulmányozott, meg mindezek mellett természetesen alapos képzést kapott a katonáskodás terén is.

Miért a másodszülött fiút, tehetnénk fel a kérdést, hiszen Hunyadi János elsőszülöttje, László ekkorra már elérte a felnőttkort és részt vett apja nem egy hadjáratában is. A választ csak találgatni tudjuk, de a legvalószínűbb az, hogy László neveltetésére nem fordítottak akkora gondot, mint Mátyáséra, elvégre Hunyadi László 1431-es születésekor a család kilátásai között még Hunyadi János legvadabb ábrándjaiban sem szerepelhetett az ország fölötti uralom megszerzése. Ellenben a kis Mátyás még csak három éves, amikor apjából a Magyar Királyság kormányzója lesz. 1446-ban pedig már nem kellett vadul elábrándozni ahhoz, hogy felmerüljön az emberben annak eshetősége, hogy a Hunyadi-családból a közeljövőben akár uralkodói dinasztia is lehet.

Hunyadi János azonban egy faragatlan katona volt, aki a betűvetéssel legalább annyira hadilábon állt, mint a törökkel, ugyanakkor képes volt ezt a hiányosságát belátni, és ennek köszönhető, hogy az ifjú Mátyás mellé már a kor legjobb tutorait fogadta fel.

Wikipedia

Ám kis híján nem lett az egészből semmi, ugyanis Hunyadi János halála után a család vezetését Szilágyi Mihály, az elhunyt hadvezér sógora vette át. Szilágyi pedig jóformán csak fékezhetetlen becsvágyában hasonlított Hunyadi Jánosra, annak politikai, illetve hadvezéri képességeivel már nem rendelkezett. Vélhetően ez lehetett az oka annak, hogy a Hunyadiak egy rosszul előkészített hatalomátvételi akcióba fogtak, aminek a vége a két Hunyadi fiú letartóztatása és László kivégeztetése lett.

Hogy miért épp Hunyadi Lászlót fejeztette le a király, arra remek magyarázat lehet, hogy ő volt az értéktelenebb túsz a két testvér közül és a kivégzéssel az összeesküvés megtorlásán felül a Hunyadi-dinasztiának és elsősorban Szilágyi Mihálynak kívántak üzenni. Szilágyi ugyanis a Hunyadi fiúk elfogását követően nem habozott a Portával sem felvenni a kapcsolatot és azzal fenyegetőzött, hogy török segítséggel szabadítja ki a testvéreket.

Természetesen az elfogatása és testvére kivégzése mély nyomokat hagyott az ifjú Mátyásban, ahogyan az ezt követő prágai fogsága is, V. László ugyanis Podjebrád György gondjaira bízta a Hunyadi-klán féken tartása szempontjából kulcsfontosságú túszát.