Vágvölgyi B. András: Trump füle és a fegyverek országa

Az Egyesült Államokban szó szerint életre, vérre megy az elnökválasztási kampány.

Joe Biden döbbenetesen gyenge és öreg emberként szerepelt az elnökjelölti tévévitában, makacsul mégsem vonul vissza – Jill Bident sejti a bennfentes amerikai média a csökönyösség mögött. Azt is híresztelik, hogy Barack Obama volt elnök titokban beleállt a királycsinálói szerepbe, és nem csak Nancy Pelosi volt házelnök igyekezett az ő javaslatára visszalépésre késztetni Bident, de a popkulturális filmikon és Nespresso-nagykövet George Clooney is a népszerű volt elnök tudtával szállt bele a Fehér Ház lakójába.

Azt hittük, ezt már nem lehet überelni, szombaton aztán a pennsylvaniai Butlerben, egy kampányrendezvényen a húszéves Thomas Matthew Crooks több lövést adott le Donald Trumpra. Crooksot azonnal agyonlőtték a biztonságiak, az elnökjelölt a fülén sérült meg, és így került Amerika két centire a polgárháborúhoz.

„Fight!’”, azaz harcoljunk! – kiabálta Donald Trump véres fejjel, az öklét az égnek emelve, a testükkel őt védő titkosszolgálati ügynökök gyűrűjében, szűk két perccel azután, hogy eldörrent a lövés. Tökéletes reakció volt, elképesztő kontraszttal az utóbbi hónapok nyilvános szereplésein többször csak erőtlenül hebegő, sokszor összevissza beszélő Joe Biden elnökkel szemben.

„Élhess érdekes időkben” – tartja az ősi kínai átok.

Nashville jutott eszembe, amikor vasárnap reggel a hír hallatán megnéztem az első fotókat, videókat. Nashville egy város a déli Tennesseeben, a countryzene Hollywoodja, a linedance-t bemutató cowboyok és Dolly Patron méretes csöcseinek hazája. A Nashville című film 1975-ben készült. Rendezője gigász, Robert Altman. Ha van összetett film a filmtörténetben, akkor ez mindenképpen az. „Epikus erejű tanulmány ambícióról, mohóságról, tehetségről és politikáról az amerikai kultúrában a country és western swing zenei világában, mely az amerikai társadalom mikrokozmoszaként szolgál” – ahogy egy filmészeti tanulmány ír róla.

Nashville, és amit képvisel, ha vidéki is, mint a gémeskút, mégis megpillantható benne az amerikai társadalom veleje. Bármennyire is New York-i Trump, ő ezt az Amerikát képviseli.

Trump Amerikája a Mid-America, ahol a Gun&Ammo a kedvenc újság, ahol az emberek drága automata fegyverekről álmodnak, fehér proletárok, akik rejtett rasszizmussal, felsőbbrendűségi tudattal és sértettséggel fordulnak az óceánpartok lakosságához, még mindig néznek tévét (mondjuk a Fox adását), podcastokban őrjöngő sztárjaikat hallgatják vezetés közben, és hisznek a híresség és a celebség erejében. A pennsylvaniai Butlert is olyannak képzelem, mint amilyen Nashville.

Itt élt a húszéves, GenZ, regisztrált republikánus fiatalember, most választhatott volna először elnököt. Ehelyett felmászott egy magaslati pontra, mint Lee Harvey Oswald. Észrevette ugyan egy-két baseballsapkás redneck, szóltak is a rendőrnek, de amazok rá sem hederítettek.

A fiú a hírek szerint ötöt lő, a második találja el a volt elnök fülét, aki igazi valóságshow-hősként emeli fel az öklét, ösztönből jól reagálva a támadásra. Hetvenöt másodperce volt a helyzet átlátására és ennek a gesztusnak a kitalálására, és a kétszer impeachment eljárással szembesülni kényszerülő, 34 súlyos bűncselekmény miatt elítélt volt elnöknek úgy jött ez a merénylet, mint a karácsonyi ajándékként kapott kisvasút. Tökéletes időzítés, eredmény.