„Az ember nem születik demokratának, hanem – jó esetben – azzá válik” – in memoriam Bíró András

– Még mindig embereket akar megváltani. Ez amolyan bolsevik csökevény?

– Bár valóban sokáig bolsevik voltam, a megváltásnak lehetnek más gyökerei is. Nálam a „hogyan”-ban történt radikális változás. Azelőtt olyan cserkész voltam, aki mindenáron átvitte a vakot az utca másik oldalára. Most előbb megkérdezem, hogy át akar-e menni.

– Nem volt mindig ilyen bölcs: a legrosszabb pillanatban vett például francia nőt feleségül. A dolog még a párttagságába is került. Tudja, miért voltak önnel ilyen kemények?

– Jött egy határozat, hogy a régi tagjelölteket fölül kell vizsgálni. Emlékszem, a taggyűlésen egy öreg bolsevik azt mondta: „Bíró András tehetséges fiatal elvtárs. Tudjuk, polgári származású. Ha bevesszük a pártba, karriert fog befutni, bekerülhet még a pártközpontba is, és akkor fogja az ellenség megkörnyékezni.” Kimenetkor le kellett tennem a tagkönyvemet…

– Hogyan élte meg ezt a blamázst?

– Öngyilkos akartam lenni. Átfutott a fejemen: érdemes-e a párton kívül élnem?

– Szerencsére túlélte… Aztán már-már sínre került az élete, és akkor jött 1956. Akkoriban hogyan nevezte: forradalom, ellenforradalom?

– Nekem forradalom volt és marad. Közben kinyílt a szemem. Már aktívan az ellenzék oldalán álltam: Petőfi-körös voltam, majd a Népszavából Népakarattá vált lapnál is dolgoztam pár hétig.

– Ezért kellett lelépnie?

– Én magam elől is menekültem. Morális krízisen mentem át, azok után, hogy hosszú időn át a rossz oldalon álltam. Féltem attól, hogy a kádári puha diktatúra megint magához csábít…

– Párizsban nem csak ön vigyázott magamagára. Állítólag Hruscsov ottani látogatása előtt begyűjtötték, nehogy merényletet kövessen el. Ennyire forrófejű volt?

– A francia rendőrség kritikán alul viselkedett. Engem akkor elvittek, és Korzikára deportáltak…

– Azért az mégsem az Andrássy út 60. volt, hiszen egy luxusszállodában „látták vendégül”. Mennyi időre is?

– Talán három hétig. De végig rendőrök vettek körül. A dolog pikantériája, hogy utána Hruscsov előtt egy nappal érkeztem Marseille-be…

– Kanyargós életútjából egyetlen dolog nem fér a mi Kelet-Európában trenírozott fejünkbe: ön, aki „odaát” kommunistának, itt disszidensnek számított, diplomata-útlevelet kapott az ENSZ egyik szervezetétől. Pedig bizonyára ott is volt kuffervizit…