„Mindig is fontos volt kilépni a komfortzónámból” – Orcsik Roland író indiai szépségekről, rútságokról, transzállapotokról

hvg360: Nem először járt Indiában, mi vonzza az országba?

Orcsik Roland: Ez volt a harmadik utam, mindegyik alkalommal irodalmi események meghívottjaként kerültem ki. Mindig is érdekeltek a keleti vallások, a keleti spiritualitás, ám annyira sohasem, hogy leborotváljam a hajam, és beálljak a Krisna-tudatú hívők vagy a buddhista szerzetesek közé. A különböző egyházak elnyomó-zsaroló technikái mindig is taszítottak, akárcsak a New Age pénzéhes gurui. Hamvas Béla szavaival: „Minden közösség immorális, amely önmagából bárkit bármiért kizár. Ezért nép, osztály, vallás stb., immorális közösség. Egyetlen közösség van, amelynek bázisa az egész emberiség, és ez az Egyház.” Természetesen, az „Egyház” itt metafora, nem a katolicizmus hívószava.

Míg a nyugati ember a keleti vallásokat sok esetben valláspótlékként, az önfelszabadítás eszközeként éli meg, Indiában mindez gyökeresebben hatja át a kultúrát. Rendkívül pezsdítően hatnak rám az indiai színek, azok ezer és ezer árnyalata, a különféle, az európai ízlésben meg nem jelenő kombinációk, hogy ami európai szemmel nőies, az Indiában simán lehet férfias is (ennek semmi köze a neoliberális identitáspolitikához).

Ugyanez vonatkozik az indiai szobrászatra, lehengerelnek a többfejű, többkarú, többnemű istenábrázolások, olyan érzésem van tőlük, mintha hallucinogén gombát vettem volna be. A szépnek felfoghatatlan számú minősége, megnyilvánulása van. A giccs gyakran szerves része a visszafogottabb mintázatoknak, és ettől egészen más hatása lesz.