35 évvel ezelőtt 6001 emberen múlt, hogy ne vegyen egészen más irányt a magyarországi rendszerváltás

„Először megyek szavazni” – üzente egy plakátról kinéző, tiszta tekintetű hamvas ifjú. Fényképpárja, a sokat tapasztalt őszes úr azzal replikázott, hogy bizony, ő is első szavazó, „pedig 40 éve vagyok nagykorú”. Soha nem tapasztalt reklámzuhatag, plakátháború, politikai zsibvásár – így summázta 35 esztendeje az akkor még mértékadó napilap, a Magyar Nemzet is az első magyar – négyigenes – népszavazást.

Az évtizedekig kemény (majd puhább) diktatúrában élni kényszerült választópolgár kétségkívül szokatlan helyzetbe került. Noha korábban is elment a sok tízezres tüntetésekre, vagy legalábbis szimpatizált velük, mielőtt leadhatta volna a véleményvoksát, el kellett meditálnia azon, kire is hallgasson.

Neves színészek és előadóművészek kampányoltak a négy igen mellett:

A népszavazást kezdeményező liberálisokra – a szabad demokratákra (SZDSZ) és az akkor még velük menetelő fiatal demokratákra (Fidesz), akik úton-útfélen azt sulykolták, hogy „Aki otthon marad, a múltra szavaz!” – vagy az ellentáborra, a Magyar Demokrata Fórumra (MDF). Az MDF szerint ugyanis a „népszavazási hajcihő” tét nélküli látszatdemokrácia, a négy kérdésből három időközben okafogyottá vált. Ennek jegyében sűrítették álláspontjukat a „Nem megyünk el, nem szavazunk!” jelszóba, amit aztán egy hatásosabbnak vélt, ám kirekesztést is rejtő „Aki magyar – otthon marad!” szlogennel fejeltek meg.

Az októberben kettészakadt állampárt, az utód Magyar Szocialista Párt (MSZP) és az új, ám a régi nevet továbbvivő Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) eltérő tanácsot adott híveinek. Az utóbbi a protestálást javasolta ekképp: „Ha elmegy, 4 nem!” Az államfőjelöltjével a hatalmi befolyását megőrizni remélő MSZP az „1 nem + 3 igen, hogy tényleg a nép dönthessen” álláspontjára helyezkedett.

Az 1989. november 26-ai „első szabad” voksolásnak valódi tétjéül akkor már kétségkívül csupán az maradt, hogy a népszerűségi listák éllovasa, az államfői posztra ácsingózó reformkommunista Pozsgay Imre beülhet-e a frissen kikiáltott köztársaság elnöki székébe. Ettől 6001 voks ütötte el a pártállam lebontásában belülről komoly érdemeket szerzett politikust. Az urnákhoz járult négy és fél millió szavazóból ennyivel voltak többen azok, akik azt a rubrikát ikszelték be, hogy „csak az országgyűlési választások után kerüljön sor a köztársasági elnök megválasztására”.