Nem lép be az auschwitzi lágerbe, mégis a legközelebbről mutatja a megmutathatatlant az Érdekvédelmi terület

A ház úrnője, akit a férje Hedwignek vagy Mutzinak szólít, büszkén mutatja anyjának az általa tervezett és gondozott kertet, ahol a dáliák, az azáleák egyre feljebb és feljebb kúsznak, a veteményes megannyi pompás és egészséges karalábéval, borsóval, kelkáposztával éppen termőre fordult. Mutzi birodalmát egy fal választja el egy másik birodalomtól, az a férje szakterülete. Az ember azt tegye, amihez a legjobban ért, ne azt, amit a legjobbnak tart.

Az Érdekvédelmi terület ideális házaspárjának Auschwitz az otthona. A férfi, Rudolf Höss a dolgok természetéből és volumenéből adódóan nem viszi haza a munkát, ettől még a felesége pontosan tudja, mi folyik odaát, de minek firtatná. Öt gyermekükkel így boldogok, az idillt semmi sem zavarhatja meg: az áthallatszó sikolyok, a géppisztolysorozat elviselhető, végtére is háború van, ez csak környezeti zaj.

Az angol–lengyel koprodukcióban készült, német nyelvű film nem mutatja meg a történelem legnagyobb mészárszékét, csak a fellobbanó tűz, a felszálló füst jelzi a pusztítást. A Führer nem elégedett a számokkal. Nem Auschwitz számai rosszak, a számláló már egy-két millió meggyilkolt léleknél tart, hanem a többi lágeré, ezért Hösst fölrendeli Berlinbe, ahol a többi parancsnoknak kell átadnia a módszereit. Neje megdöbben, az áthelyezés békeidőben is feszültséget kelt. Történjék bármi, Hedwig a családját ott akarja tartani, ahol boldogok, szépek és egészségesek, ahol az álmaikat követhetik, ahol beteljesíthetik a nemzetiszocialista propaganda ígéretét.