Testhez álló feladatot kapott a Szuverenitásvédelmi Hivatal élén a Fidesz másodvonalbeli szellemi verőembere

Lánczi Tamás, a napokban felálló Szuverenitásvédelmi Hivatal (SZH) elnöke még főszerkesztőként jegyezte a Figyelőt, amikor a hetilap kétoldalas felsorolást közölt állítólag Soros Györgyhöz köthető szervezetekről és azoknak dolgozó emberekről. Lánczi, kérkedve, még az újságírás csúcsának is nevezte a nyilvános internetes oldalakról összeszedett nevek publikálását, akik közé számos halottat is sikerült beválogatni.

A magyar sajtótörténelem egyik legotrombább összeállítását főszerkesztőként a nevével hitelesítő Lánczit Orbán Viktor szemében valószínűleg épp ez, a rideg tények kreatív értelmezésének képessége tette alkalmassá arra, hogy újabb bizonyítási lehetőséget kapjon. Az újfajta hatóság elnökeként egy olyan poszton térhet vissza, ahol a hazugságért, a csúsztatásokért, mások besározásáért felelnie sem kell, hiszen az általa vezetett szervezet önkényeskedése ellen nincs jogorvoslati fórum, Lánczit pedig olyan mentelmi jog védi, amilyen eddig csak a legfőbb állami vezetőket, a parlamenti képviselőket, az alkotmánybírókat, a bírókat és az ügyészeket, valamint a számvevőszék elnökét illette meg.

Pedig annak idején még a jobboldali-konzervatív tudósokat tömörítő Professzorok Batthyány Köre is kifakadt a tekintélyes szakemberek besározása, „sorosbérencezése” miatt. Mint írták, „elvből ellenezzük a listakészítést, bármilyen személyeskedő ellenségkép kialakítását és terjesztését”. Magát a cikket „alantas vállalkozásnak” nevezték. Lánczinak mindenesetre megvan a mintája: új posztján nem kell mást csinálnia, mint akkori vállalkozását folytatni.