Száz éve született Maria Callas, de művészete és figurája friss és eleven

Közmegegyezés szerint nem az övé volt a legszebb szopránhang, sem a legstabilabb énektechnika, és éppenséggel a pályafutása hosszával sem emelkedett ki az operacsillagok XX. századi mezőnyéből. Maria Callas mégis mindenki másnál meggyőzőbben bizonyította kora és immár utókora számára is azt, hogy az operaéneklés életbe vágó, a legszemélyesebb drámák közvetítésére alkalmas eszköz, s hogy az operadíva figurája éppúgy képes tartósan megragadni a nyilvánosság figyelmét, mint a koronás fők vagy a hollywoodi sztárok működése. Igaz, Callas mindezt a legkevésbé sem irigylésre méltó módon érte el: hihetetlen akaraterővel, homályba takart epizódok és név- meg alakváltások közepette, néhány különösen rémes figurától hajtva-űzve.

Maria Anna Cecilia Sofia Kalogeropoulos néven, 1923. december 2-án New Yorkban született. Az életét megkeserítő első szörnyeteg kétségkívül az anyja, Evangelia lehetett. A görög földről frissen Amerikába érkezett és nevét előbb Kalosra, majd hamarosan Callasra egyszerűsítő család matriarchája a saját csalódásaiért két lányán keresztül remélt kárpótlást: a kedvencéből, Jackie-ből zongoraművésznőt, húgából pedig énekesnőt képeztetve. Callasnak szeretetből tőle vajmi kevés jutott, ellenben szénhidrát annál több, mivel a mama úgy tartotta, a nagy hanghoz túltáplált testre van szükség.