Gleccsernyomtatás az Északi-sarknál – beszélgetés Sziksz Eszter grafikusművésszel

Székesfehérváron született, 30 évesen került az Egyesült Államokba. Tennessee államban szerzett MFA (Master of Fine Art) diplomát a Memphis College of Arton, ahol később óraadóként munkát is kapott. Öt évig dolgozott itt, végül már ő volt a mesterképzés megbízott koordinátora, innen került át a floridai Ringling College Art of Designra. Amerikán kívül Görög-, Olasz-, Spanyol- és Lengyelországban, valamint Japánban voltak kiállításai papír-, videó- és installációs munkáiból, melyek kiindulópontjai mindig nyomtatással, szitázással készült alkotások voltak.

A mű: Hogy talált rá a grafikára, és milyen út vezetett a szakmai elismertséghez?

Sziksz Eszter: Az azóta már megszűnt Óbudai Képzőművészeti Szakközépiskolában kezdtem művészettel foglalkozni, ott kötöttem életre szóló szakmai barátságot Sárközi Róbert grafikussal. Ekkor már tudtam, hogy nyomtatással, sokszorosítással akarok foglalkozni. Könyvkötészetet is tanultam, és itt szerettem bele a szitázásba. De nem jártam utána se a Képzőre, se az Iparra, hanem az ELTE-re iratkoztam be, művelődésszervező szakra. Egy nagyobb szünet következett az alkotásban.

Budapesten megismertem a későbbi férjem, aki amerikai, és angolt tanított itt. Vele nyakunkba vettük a világot: sokat utaztunk a Távol-Keleten, a legtöbb időt Japánban töltöttük, ahol nagyon fontos impulzusok értek. Az első gyermekünk megszületése után költöztünk ki Memphisbe, ahol bekerültem a művészképzésbe, majd -oktatásba. A DLA-t a Pécsi Tudományegyetemen szereztem meg távoktatásban. A doktori témám az extrém anyagokra nyomtatás volt.

A mű: Mi hozta el az áttörést?

Sz. E. : Az MFA diplomamunkám, ami már a jégre nyomtatásról szólt, és nagyon jó visszhangot kapott. Akkor lett egyértelmű, hogy ez az utam, és ezzel benn is maradhattam az egyetemen, ami egyrészt, nem túl magas szinten, de megélhetést biztosított, és, ami akkor létfontosságú volt, hozzáférhettem a műhelyhez is.