„Kár, hogy nagy talentuma használatlanul ásatott el” – 200 éve teremtett a semmiből új világot Bolyai János
12 perc
2023.11.03. 15:10
1823. november 3-án írta meg Bolyai János a magyar tudománytörténet leghíresebb levelét, melyben közölte apjával, Bolyai Farkassal, „hogy semmiből egy ujj, más világot teremtettem”. Ezzel a teremtéssel lépett át a geometria az ókorból a jelenünkbe. A szemmel látható világ leírását megalapozó eukleidészi geometriát ekkor váltotta fel az abszolút geometria, amely lehetővé tette a relativitáselméletet és a világmindenség magasabb rendű megismerését. Úttörő munkásságát csak jóval halála után ismerték fel. Idehaza különösen. Főművét, a latin nyelvű Appendixet előbb fordították le olaszra, angolra és franciára, mint magyarra.
Két évszázaddal ezelőtt már huszonkét évszázada szolgált a tudományos világnézet egyik tartóoszlopaként Eukleidész geometriai rendszere, mely pontosan illeszkedett az univerzum tapasztalati teréhez. Ezért is volt olyan nehéz megválni tőle. Akárcsak a geocentrikus világképtől Kopernikusz idejében. Nem véletlenül nevezték Bolyai Jánost a geometria Kopernikuszának.
Pedig már Eukleidész első kommentátorainak némelyike is felvetette, hogy a rendszer 5. posztulátuma, a párhuzamosok elmélete nem egyértelmű: nem biztos, hogy el lehet fogadni bizonyítást nem igénylő axiómának azt, hogy egy adott egyenessel egy adott külső ponton át csak egy párhuzamos húzható, és a párhuzamosokat metsző egyenes belső szövegei nem lehetnek két derékszögnél kisebbek. Mégsem lehetett több mint kétezer éven át kimozdítani a helyéből azt az 5. posztulátumot.
A 18. században már nagyon divatos téma volt a matematikában a paralellák elmélete. Az idő méhében növekedett az abszolút geometria, amely az 5. posztulátum kipöckölése után bármennyi geometriai rendszer megalkotását lehetővé tette; amely eloldozta a geometriát a tapasztalati tértől. Szinte törvényszerű volt, hogy ennek az új absztrakt térnek, ennek az „új világnak” több teremtője is legyen.
Bolyai János (1802-1860) csodaapa csodagyereke volt. Az elszegényedett nagybirtokos családból származó Bolyai Farkas hatalmas eszét és polihisztor természetét örökölte. Bolyai Farkas is csodagyerek volt. Még fel sem nőtt, már megtanult nyolc-kilenc nyelvet. A nagyenyedi kollégiumban 13-14 jegyű számokat szorzott könnyedén fejben, négyzet- és köbgyököt vont belőlük... Bármilyen megadott témáról rögtönzött latin verset.
Ezt írta 1807-ben fiáról barátjának, Carl Friedrich Gaussnak, a „matematikusok hercegének”: „Családom áll elsőszülöttemből — egy leányom meghalt — szellemes, szép fiu, erős testalkattal; most ötéves; még nem tanítom, de játék közben már megtanult sok csillagképet, a közönséges geometriai alakokat s több effélét. Fogalmait ügyesen alkalmazza is. Például magától lerajzolja a csillagképekben a csillagok fekvését krétával. Egyszer, még tavaly télen egy burgonyát kivágva, felkiáltott: 'Ni, papa, mit találtam:egy burgonya-ivnek burgonya-simusa', és úgy is volt; máskor, midőn a falun a Jupitert meglátta, azt kérdezte, 'hogy van az, hogy ezt a városból is így látjuk?'”.