"Nem vagyok a valóság rabszolgája" – pufók óriásairól lesz örökké emlékezetes Fernando Botero
Kevés művésznek adatik meg, hogy stílust nevezzenek el róla, de a szeptemberben elhunyt kolumbiai Fernando Boterónak igen. A kerekded, gigantikus szobraival és kövérkés alakokat felvonultató festményeivel teremtett világ boterizmusként vonult be a művészettörténetbe.
Nem festek kövér nőket
– válaszolta Fernando Botero Angulo arra a kérdésre, miért láttat képein főleg testes nőket. A napokban, 91 évesen elhunyt Botero ragaszkodott ahhoz, hogy alkotásai nem kövér embereket és állatokat ábrázolnak, holott világszerte arról ismerik, hogy rendkívül telt idomú alakokat visz vászonra, farag kőbe, önt fémbe. „Monumentalitást adok a személyeknek és a tárgyaknak” – vallotta a már életében boterizmusnak nevezett stílusról. Ami semmihez sem hasonlítható, noha számos előfutár, hatás és stílus nyoma felfedezhető benne. Pufók figurái néha kissé komikusak, de szinte mindig megértő velük, a teltséget nem gúnyolja ki, inkább elfogadja, a maga természetességében jeleníti meg.
Botero – a Nobel-díjas Gabriel García Márquez író, a popénekesnő Shakira, illetve Pablo Escobar drogbáró mellett – a világ legismertebb kolumbiai személyisége. Bejárta a fél világot, élt többek között New Yorkban, Mexikóvárosban, Párizsban és Madridban – a halál a monacói házában érte –, de rendszeresen visszatért hazájába, és magát, a művészetét mindig is kolumbiainak tartotta. Halálhírét Gustavo Petro kolumbiai államfő jelentette be, szülővárosa, Medellín polgármestere pedig egyhetes gyászt rendelt el.