Kevesebb mint két hét alatt megdöntötték a Közel-Kelet egyik legbrutálisabb diktatúráját – mi jöhet ezután?

A szabadság pillanata, történelmi fordulat, az 1979-es iráni iszlamista forradalomhoz fogható tektonikus változás, új Közel-Kelet – elemzők és szíriai politikusok nem győzték hangsúlyozni, hogy mekkora hatással van a térségre Basar Asszad szíriai rezsimjének alig néhány nap alatt végbement összeomlása. Az arab országból érkező videók és képek alapján úgy tűnik, valóban forradalmi a hangulat, az emberek örömmámorban énekelnek és zászlókat lengetnek az utcákon és Damaszkusz főterén, több Asszad-szobrot is ledöntöttek.

A zsarnokság végét aligha jelzi jobban más, mint a főváros szélén lévő hírhedt Szidnaja börtön kapuinak megnyitása. A lázadók állítólag megrohamozták Irán damaszkuszi követségét, míg hírek szerint az orosz diplomáciai misszió biztonságban maradt.

Az egész világot meglepte a 24 éve hatalmon lévő Asszad hihetetlenül gyors bukása.

A szombaton éppen a katari Dohában tárgyaló térségbeli külügyminisztereket – köztük a török, az iráni és az orosz diplomácia vezetőit – is váratlanul érte a lázadók gyors sikere. Sőt egyes elemzők azt is állították, hogy még a térségbeli titkosszolgálatok is csak hüledeztek az egymást követő hihetetlen történések láttán.

A rezsim magára maradt

Az eddig mindent túlélő, az alavita kisebbség élén Szíriát vaskézzel irányító Asszad hadserege a jelek szerint összeomlott és szétzilálódott, feladta a nagyobb nyugati városok jelentős részét. Talán már csak a saját hátoroszágának védelmére összpontosít a Latakiát és Tartuszt is magába foglaló tengerparti területen, ahol orosz tengeri és légi támaszpontok is találhatók.

Nyilvánvalóvá vált, hogy a magára maradt Asszad-rezsim egyedül képtelen volt megállítani az Idlib tartományból a múlt szerdán megindult, majd előbb az északkeletre lévő Aleppót, utána pedig a déli irányban fekvő Hamát és Homszt elfoglaló lázadókat, akiket a Hajat Tahrir al-Sam (HTS) iszlamista szervezet vezet.

Damaszkusz bevételére is szinte egy nap alatt került sor. Sem az Izraellel tavaly október 7. óta vívott háborúban meggyengült Hezbollah libanoni szervezet, sem annak fő támogatója, Irán, sem pedig az ukrajnai háborújában lekötött Oroszország sem tudott ezúttal is Asszad (mely arabul oroszlánt jelent) segítségére sietni.

A Hezbollah és az Irán által verbuvált síita milíciák szárazföldi ereje nélkül Asszad fogatlan oroszlánná vált, a szírek nagy része talán ezért sem félt kimutatni valós ellenérzéseit vele szemben.

A szíriaiak jelentős része gyűlölte őt és az apja, Hafez Asszad által katonai puccsal 1971-ben létrehozott kegyetlenül elnyomó rendszerét. Több mint fél évszázadon át kitartó uralmuk alatt csírájában fojtottak el minden ellenállást és ellenzékiséget, a Hamában 1982-ben kitört iszlamista lázadást például kérlelhetetlenül leverték, ami több ezer halálos áldozatot követelt. Az Asszad-rezsim börtöneiben általános volt a kínzás, a 2011-es arab tavasz kezdetén a damaszkuszi kormány elleni tüntetésekre is az öntött olajat, hogy a tiltakozókat, köztük kiskorúakat vetettek börtönbe.

A felkelők vezére másképp csinálná

A lázadók koalíciója vasárnap közölte, hogy átmeneti kormány felállításán munkálkodnak teljes végrehajtó hatalommal. „A nagy szíriai forradalom az Asszad-rezsim megbuktatásának szakasza után tovább folytatódik Szíria közös felépítésével” – olvasható a közleményükben. Abu Mohamed al-Dzsolani, a HTS vezetője a jelek szerint tehát egész Szíria „megváltásában” gondolkodik, és az egykor az Iszlám Állam (IS) szíriai emírjeként, majd az al-Káida helyi iszlamista vezetőjeként tündökölt, mára a saját állítása szerint a radikalizmusából sokat feladott vezér békés átmenetre törekszik. Al-Dzsolani többször is fogadkozott, hogy nem kell félniük a szíriai kisebbségeknek, például a keresztényeknek, drúzoknak.

A negyvenes éveiben járó al-Dzsolani – aki Irakban amerikai börtönt is megjárt, és dzsihádista múltjával most szakítani látszik – nem akarja elkövetni azt a hibát, ami Irakban 2003-ban káoszt okozott az amerikai invázió után: azt, hogy szélnek ereszti a hadsereget és elkergeti a régi kormányzatot – fogalmazott a Reuters hírügynökségnek Joshua Landis Szíria-szakértő az Oklahomai Egyetemről. Videofelvételen látszott, ahogy a lázadók békésen kikísérték hivatalából Asszad miniszterelnökét, aki nem menekült el, és felajánlotta a segítségét az átmenethez. Mi több, Mohamed Gazi al-Dzsalali szabad választásokra szólított fel.

Asszad valóban feladta

A legtöbb hír szerint Asszad elmenekült, de egyelőre nem tudni, hova, és állítólag azt az utasítást hagyta hátra, hogy kormánya konstruktívan működjön együtt a békés átmenet érdekében. Ami azt jelentheti, hogy a diktátor ezúttal valóban feladta a hatalmát és a hazáját. Egyes hírek szerint már korábban elhagyta az országot, és Moszkvába utazott. De egy gép a damaszkuszi reptérről épp akkor szállt fel, amikor a fővárost bevették a lázadók. A gép a Flightradar portál szerint északnyugati irányban az alavita tengerpart felé vette az irányt, majd visszafordult, hogy aztán eltűnjön a térképről. Szíriai források azt sem zárták ki, hogy a gép lezuhant, és Asszad életét vesztette. A moszkvai külügyminisztérium szűkszavú vasárnapi közleménye szerint Asszad elhagyta Szíriát.

Nem kizárt, hogy a diktátor családja és belső köre szétvált, de a szír gyökerű, Londonban született és nevelkedett felesége, illetve a volt elnök rokonsága demokratikus országokban aligha remélhetne menedéket, hiszen hallgatólagosan vagy tevékenyen valamennyien részesei voltak a rezsim önkényének, a polgárháború borzalmainak, így több mint félmillió ember haláláért lehetnek felelősek. Számos nyugati országban – főként pedig Németországban – több százezer szír menekült él, akik legszívesebben bíróság előtt vagy bitófán látnák Asszadot.