Révész Sándor: Csendőrcsend

„Kémiailag kasztrálná... a nemi erőszakot elkövetőket. A halálbüntetés visszaállítása, a csendőrség újraszervezése és az uniós tagságról való népszavazás mellett ez is szerepel a programjában. (...) a párt hivatalos oldalán található cikkében... így zárta sorait: »Ha jól belegondolunk, elsülhetett volna ez szerencsétlenebbül is. Mondjuk, ha Szekeres Imre (MSZP) világítós menórákat osztogatott volna...«” Ezt írta egy képviselőjelöltről a Népszabadság 2014. január 8-án.

Ez a képviselőjelölt a jobbikos Budai Lóránt volt, aki akkor még nem volt részese sem pártlogós, sem pártlogótlan ellenzéki összefogásnak. Talán ezért győzött a fideszes Pócs János 43 százalékkal Budai Lóránt (30 százalék) és Szekeres Imre (20 százalék) előtt.

Pócs az összefogott ellenzékkel szemben tavaly 60 százalékkal győzött. Az után, hogy kemencébe zárta egy cigány alkalmazottját azzal a szöveggel, hogy „itt égetem el a cigányokat, akikre haragszom”. Az után, hogy lelkesen megosztott egy felvételt, amelyen egy leölt, leperzselt disznóra ráírták, hogy „ő volt a SOROS”.

Most pedig Budai Lóránt nyerte (ismét) a polgármester-választást Jászberényben, immár kétharmados többséggel. A Népszavában Lendvai Ildikó idézi lelkesen azt az újságírót, aki „jászberényi Tóth Józsefnek” nevezte Budait. Azt, aki mindössze egy évtizeddel ezelőtt durván zsidózott az angyalföldi Tóth és Lendvai párttársának rovására.

Ha jót akar magának az ellenzék, nem csinál Jászberényből Hódmezővásárhelyet

Az ellenzék jelenleg abból tanulhatja a legtöbbet, ha nem akar többet belelátni Budai Lóránt sikerébe egy helyileg népszerű arc pártoktól független sikerénél. Ezt éppen elég lenne tudatosítani, mert 2019 óta gyakorlatilag minden jel arra mutat: mindenből csak azt fogadták meg, ami a személyes túlélésüket garantálja.