Az ukrajnai háború átírta azt, amit a hadászatról eddig gondoltak

„Az ukrán és az ukrán haderő által használt nyugati fegyverek a várakozásnak megfelelően vagy annál jobban szerepelnek, míg az orosz technológia a jósoltnál gyengébben teljesít. Ez elsősorban a harckocsikra vonatkozik, amelyekből elképesztő veszteséget szenvedett a támadó fél, de igaz ez az irányított fegyverekre, elsősorban a levegőből indított rakétákra is. Ez annak ellenére így van, hogy az ukrán katonák kiképzettsége nem olyan, mint a nyugati országok hivatásosaié, ezért nem a legmagasabb szintű tudással rendelkező emberek kezelik ezeket a fegyvereket” – mondta a HVG-nek a tavaly február 24-e óta tartó ukrajnai orosz agresszió tapasztalatait értékelve Kaiser Ferenc, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem docense. Szerinte a nyugati eszközök azért hatékonyak az orosz technika ellen, mert az utóbbiak – a leginkább használt, többször modernizált T–72-esek, illetve a T-80–asok – régebbi műszaki megoldásokat képviselnek. Az orosz harckocsikon csak elöl erős a páncélzat (70–80 centiméteres), míg a jármű tetején már csak két centiméter vastag.

Németország egy feltétellel adna tankokat Ukrajnának

Olaf Scholz állítólag azt várja cserébe, hogy az amerikaiak Abramsokat küldjenek Kijevnek.

Az ukrajnai konfliktus

az 1980–1988-as iráni–iraki háború óta az első, ahol két olyan reguláris hadsereg csap össze, amelyek összességében nagyjából egyforma erőt képviselnek.

Az utóbbi évtizedekben ugyanis aszimmetrikusak voltak a háborúk, az egyik fél olyan létszámbeli vagy technikai fölényben volt, ami miatt gyors és teljes győzelmet aratott. Az 1991-es Öböl-háborúban például az iraki és a szövetséges erők létszáma nagyjából egyforma volt, azonban az amerikaiak és a nyugatiak egy generációval modernebb fegyvereket vetettek be. 2008-ban, a grúz–orosz háborúban a technikai színvonal nagyjából megegyezett, ám az oroszok nyomasztó létszámfölényben voltak.