Az Orbán-kormány nem töri össze magát, hogy rendezze Bős-Nagymaros ügyét
3 perc
2022.09.25. 06:20
A vízlépcsőrendszerrel összefüggő magyar-szlovák perben a hágai Nemzetközi Bíróság annak idején dodonai ítéletet hozott, s a torzóként maradt ügyet azóta sem rendezte a két ország – bár, úgy tűnik, az akarat sem volt, és most sincs meg különösebben egyik oldalon sem erre.
Éves átlagban kétezer köbméter vizet hoz a Duna Pozsonynál egyetlen másodperc alatt. Ebből Dunakilitinél, ahol már határfolyó, mindössze átlagosan 400 köbméter folyik tovább a saját medrében, a többi a szlovák területen épített dunacsúnyi (cunovói) duzzasztó révén egy mesterséges csatornán át a 720 megawattos gabcikovói, azaz bősi erőművet táplálja, és a medve–vámosszabadi híd közelében véget érő alvízcsatornán lép ismét a határfolyó Duna medrébe.
A fennállása óta produkált, egy teljes évi magyar áramtermelésnél is több áramból Magyarország nem részesül. Pedig ennek a negyven kilométeres Duna-szakasznak a közös hasznosításáról egyezett meg 1977-ben a két ország kormánya. Igaz, a várható környezeti károkra hivatkozva a magyar kormány 1992-ben felmondta a szerződést. A röviddel ezután önállóvá vált Szlovákia viszont 1993. október 24-én, illetve 25-én az eredeti tervektől eltérő dunacsúnyi megoldással elterelte a folyót, és üzembe helyezte az erőművet. Azóta Szlovákiában ez utóbbi dátum félhivatalos ünnepnap.