Megszabadíthat az orosz gáztól az LNG, de olyan árat fizethetünk érte, amibe beleroppanunk
Az LNG, azaz a cseppfolyósított gáz szállítása különösen környezetromboló, akkor is, ha a tankerek bunkerolajjal mennek, és akkor is, ha maga a rakomány egy része hajtja azokat. Számos terv van a hajóüzemanyagok zöldítésére, de ez csak évek múlva indulhat meg érdemben, és ha nem áldozunk rá eleget – nagyon-nagyon sokat –, akkor a tengeri szállítás sohasem áll át kibocsátásmentes üzemanyagokra, a globális klímacélok elérésének esélyét pedig alaposan rontja.
Kis túlzással egész Európa azon dolgozik vért izzadva, hogy minél hamarabb fel tudja számolni energiafüggését az orosz gáztól. Bár Vlagyimir Putyin orosz elnök már tavaly ősszel elkezdte fegyverként használni a gázt, és az Európába irányuló szállítások visszafogásával már akkor felverte a fűtőanyag árát a kontinensen, amikor Ukrajna lerohanását még csak a nyugati titkosszolgálatok vették komolyan, a leválás a Gazpromról csak azután vált sürgőssé, hogy február végén ténylegesen megindult az ukrajnai invázió.
Akkor azonban egyből a leghamarabb megoldandó problémák közé repült az orosz gázfüggőség felszámolása, és az azóta eltelt hónapok gázügyi eseményei csak még jobban aláhúzták, miért is ennyire fontos ez. A játszadozás az Északi Áramlat szállítmányaival, majd a vezeték felrobbanása jobbára el is rendezte, hogy ne legyen visszaút, de ha ez nem lett volna elég, akkor az Ukrajnán keresztül történő gázszállítások teljes leállításával való, lassan rendszeresnek mondható fenyegetőzés végleg elintézi, hogy – a magyar kormány kivételével – senki se számoljon a jövőben a Gazprom termékével Európában. A kontinens most fejvesztve menekül, leginkább az USA és Katar – vagyis az LNG ölelő karjaiba. Miközben, ironikus módon, az orosz LNG-import is nő.