Tudós, celeb, zseni – Stephen Hawking élete, 7. rész: Isten felesleges?
7 perc
2022.10.22. 17:00
Stephen Hawking a kozmológia legfontosabb kérdéseit kutatta, és már életében az egyik legbriliánsabb elmének tartották, hírnevét mégsem elsősorban tudományos tevékenységének köszönhette. Mestere volt az önreklámozásnak. A közvélemény valósággal csüngött a szavain: a kerekesszékében mozdulatlanul ülő tudósban az intellektus legtisztább megnyilvánulását látta. A tudományos újságíró, Charles Seife könyvében nemcsak megismertet Hawking munkásságával, hanem annak is utánajár, valóban sokat köszönhet-e neki az emberiség? Az időben kvantumugrásokkal haladva, rétegről rétegre ismerhetjük meg, milyen elemekből született és épült fel a Hawking-mítosz. Sorozatunkban több részletet is közlünk a HVG Könyvek által kiadott Hawking, Hawking című életrajzból, követve annak sajátos, ám a címszereplőhöz nagyon is illő logikáját – halálától a kezdetekig.
A Szent Péter-bazilika mögött, ahová turistákat nem engednek be, a tömegek hangját már elnyomják a rikácsoló papagájok. A Vatikán területe tényleg zöld, szinte teljesen, makulátlan kertekkel és szökőkutakkal, és mindenféle fafajtával díszítve. Egy dombocska tetején egy pogány templomhoz hasonló, Kübelé istennő szobrával díszített kicsiny épület áll magányosan. Belül a falakat Seneca- és Cicero-idézetek díszítik. Cifra gazdagsága már-már szemkápráztató. A falakat és a mennyezetet színes freskók ékesítik, a festetlen felületeket pedig márványlapok borítják, az összes elképzelhető színben.
Itt gyűlnek össze kétévente a világ kiválasztott szellemi nagyságai, hogy tudományos kérdésekben tanácsokkal lássák el a pápát. A legtöbb más államhoz hasonlóan Vatikán városállamának is van saját tudományos tanácsadó testülete – a Pápai Tudományos Akadémia. E tanács vendégtagjaként Stephen Hawkingot is meghívták az 1981-es ülésre – néhány évvel később pedig állandó tagnak nevezték ki.
Az összejövetel apropója a kozmológia volt, Hawking pedig kissé érzékeny témát választott az előadásának: „Arról a lehetőségről, hogy a téridő véges ugyan, de határtalan, akkor pedig nincs kezdete, tehát a teremtés pillanata sem létezhetett” – idézte fel az esetet Hawking Az idő rövid történetében.
„Nem szívesen osztoztam volna Galilei sorsában, akivel különben is elég sok közösséget érzek, egyebek közt azért, mert pontosan 300 évvel a halála után születtem!”
Hawking persze csak élcelődött, ám a vatikáni találkozón valóban egy rendkívül merész és radikális – és nagyon ellentmondásos – ötlettel állt elő, ami igen kényelmetlen lehetett a pápa számára. Az úgynevezett határ nélküli hipotézis Hawking érvelése szerint feleslegessé tette a Teremtőt, mint a világegyetemet mozgásba lendítő és a természet törvényeit megalkotó entitást. A kozmosz óraművének nincs szüksége órásmesterre. Isten felesleges.