Tudós, celeb, zseni – Stephen Hawking élete, 3. rész: Filmsztár és popsztár
8 perc
2022.10.08. 17:00
Stephen Hawking a kozmológia legfontosabb kérdéseit kutatta, és már életében az egyik legbriliánsabb elmének tartották, hírnevét mégsem elsősorban tudományos tevékenységének köszönhette. Mestere volt az önreklámozásnak. A közvélemény valósággal csüngött a szavain: a kerekesszékében mozdulatlanul ülő tudósban az intellektus legtisztább megnyilvánulását látta. A tudományos újságíró, Charles Seife könyvében nemcsak megismertet Hawking munkásságával, hanem annak is utánajár, valóban sokat köszönhet-e neki az emberiség? Az időben kvantumugrásokkal haladva, rétegről rétegre ismerhetjük meg, milyen elemekből született és épült fel a Hawking-mítosz. Az elkövetkező hetekben több részletet is közlünk a HVG Könyvek által kiadott Hawking, Hawking című életrajzból, követve annak sajátos, ám a címszereplőhöz nagyon is illő logikáját – halálától a kezdetekig.
Nem mintha a média semmibe vette volna Hawkingot. Távolról sem. Csak éppen a szalagcímek nem a tudományos tevékenységéről szóltak. Sokkal inkább a mindenféle témában tett kijelentéseiről és a magánéletéről számoltak be. Egyetlen más tudósnak, még Einsteinnek sem követték az életét ilyen izgalommal az emberek, és nem is készült róla annyi film sem, mint Hawkingról.
„A Focus Feature olyan nagyon várt A mindenség elmélete című filmjét a közönség a vasárnap esti torontói világpremier után a fesztivál leghangosabb álló ovációjával fogadta” – ömlengett a Variety filmszakmai magazin. „Stephen Hawking életrajzi filmjének két főszereplője, Eddie Redmayne és (Stephen felesége, Jane Hawking szerepében) Felicity Jones alakítása nyomán szem nem maradt szárazon a nézőtéren.”
Nem ez volt az első film Hawkingról, de vitathatatlanul ez részesült a legmelegebb fogadtatásban. (A nyurga és szeplős Redmayne hamarosan Oscar-díjat is nyert a kór szorításában a mozgásképességét fokozatosan elveszítő fiatal Stephen Hawking megformálásáért.) A mindenség elmélete (The Theory of Everything) valójában egy könnyfakasztó romantikus történet volt, amelyet Hawking fanyarul csak úgy jellemzett: „nagyjából valós”.
A történet az eminens zseni, az ifjú és még egészséges Hawkinggal veszi kezdetét, aki épp csak megkezdte tanulmányait a Cambridge-i Egyetemen. Nem sokkal azután, hogy találkozik élete szerelmével, Jane Wilde-dal, motoros neuronbetegséget diagnosztizálnak nála az orvosok, és nagyjából két évet jósolnak még az életéből. Hawking ettől érthető módon dühössé és depresszióssá válik, az elkeseredés mocsarából azonban kirángatja Jane, a szerelme. Stephen a film végére úgy dönt, hogy azt a kevés idejét a legjobban kihasználva magát az időt fogja kutatni.
A mindenség elmélete előzetese:
Stephen és Jane szerelmét azonban már a kezdetektől balszerencse kíséri. Az egész filmben számtalanszor összecsapnak vallási témákban: a mélyen hívő, anglikán Jane férje arra irányuló kísérleteit, hogy „egyetlen átfogó egyenlet, amely mindent megmagyaráz az univerzumban […] egyetlen egyszerű, elegáns elmélet” birtokába jusson, felváltva értékeli a számára olyan kedves teremtő létét tagadó, illetve megerősítő gesztusként. Miközben Stephen állapota egyre romlik, Jane az özvegy templomi karnagyhoz, Jonathan Hellyer Joneshoz fordul segítségért a háztartás vezetésével és gyermekneveléssel kapcsolatban. Amikor pedig Jane kezd beleszeretni Jonesba, Stephen azt mondja a nőnek, „Nem tiltakozom”, vagyis nem ellenzi Jones jelenlétét az otthonában. A filmbéli Stephen megkínzott arckifejezése azonban pontosan elárulja, valójában mit jelentett számára ez a beleegyezés.