Kende Tamás: Fasizmus, nácizmus, putyinizmus – avagy Putyin hirtelen megöregedett

Életem legszomorúbb és legelkeserítőbb majálisát hozta el ez az év. Nem voltam a szomorúsággal és az elkeseredettséggel egyedül. Nem, nem a régi majális hiányzott, hisz azt már régen is ellopták tőlünk akkor, amikor a Városligetben – a szolidaritás, a bérmunka felszabadításának és hasonló avítt dolognak az ünnepi felmutatásán – Korda György, Havas Henrik és az isten tudja milyen outlet médiacelebek szórakoztatták az úgynevezett baloldali kijáróembereket, és a hozzám hasonlóan a vásári búcsúvá züllesztett parasztvakításban értelmet, közösséget kereső nyomorultakat.

Ki ezért, ki azért bóbiskolt el délutánra, és azzal a nyugodt és biztos tudattal fekhetett le este korábban, hogy a világforradalmat bizonyosan nem fogja átaludni. Legalábbis amíg a vurstli üzemel. Az idei vurstlira elfogytak a mindenféle „tagozati”, ágazati szakszervezeti, szabadsajtós és egyéb lukratív mókásmozgalmi szimulákrumok sátrai, kisszínpadai, nagyszínpadai, amelyek hűvös árnyékában a mi képviselőink whisky-szürcsölésének hangját csak a számlakönyveken sercenő tollak zavarták, hogy nekünk jobb legyen.