Szeretettel a Vajdaságból: Mintha Orbán felajánlaná Gyurcsánynak, hogy fél év múlva legyen új választás

Választásokat, jó esetben, azért szoktak tartani, hogy egy adott időszakra stabilizálja az ország életét, rögzítse a pillanatnyi politikai erőviszonyokat, választ adjon a kérdésre, ki van hatalmon és ki ellenzékben, hogy aztán a többség által megválasztott politikai erő vezesse tovább az országot az általa jónak vélt irányban. De ez nem mindig sikerül. Úgy tűnik, most Szerbiában sem.

Április 3-án Szerbiában is választások voltak, három szinten. Az ország szavazópolgárai dönthettek a köztársasági elnök személyéről, megtartották a parlamenti választásokat, és néhány városban-községben önkormányzati választások is voltak, amelyek közül messze a legjelentősebb a fővárosi, azaz a belgrádi.

Kezdjük az elnökválasztással, mert kétségtelenül ott a legegyértelműbb a helyzet. Aleksandar Vučić, a Vajdasági Magyar Szövetség által is támogatott volt, jelenlegi (és jövőbeli) elnök megszerezte a leadott szavazatok majdnem 59 százalékát, míg az ellenzék egy része által támogatott második helyezett Zdravko Ponoš alig több, mint 18 százalékot tudhat magáénak. A kettejük közötti különbség több, mint 40 százalék, Vučić fölényes győzelméhez tehát kétség sem férhet.

Egy fokkal bonyolultabb a helyzet az új összetételű szerb parlamentben. Április 16-án több helyen is meg kellett ismételni a szavazást, így a Köztársasági Választási Bizottság még mindig nem hirdetett hivatalos végeredményt, de a szavazatok 99 százalékos feldolgozottsága mellett tudni lehet, hogy a Vučić vezette Szerb Haladó Párt 120 mandátumot szerzett, amivel persze továbbra is a legmeghatározóbb politikai erő az országban, de a 250 tagú parlamentben ez önmagában nem elég a kormányalakításhoz.