Kőhalmi Zoltán: "Erős lett volna, ha Greta Thunbergről kiderítem, hogy atomrobot"
A stand-upos szerző Az utolsó 450 év című muris sci-fijében olyan szemétzivataros korba vezet, amelyben már nemcsak a mobilunk, hanem a cipőnk is lemerül, a túzok titkos fegyver, szivacstökből van a mosdókesztyű, és ahol Putyin az első elnök, akit a halála után is újraválasztanak.
HVG : Gyerekkorából ered a vonzalma az új regényében megszemélyesített macis mézesflakon iránt? „Ő” az, aki túléli nemzedékeknek a hulladékhasznosítás különböző stációiból meggazdagodó, vagy azokba belebukó, netán általuk meghülyített tagjait, mivel „neki” 450 év az élettartama.
Kőhalmi Zoltán: A mézről rossz emlékeim vannak az alsó tagozatból, amikor az iskolaköpenyemre is rácsurgott. A ragadós dolgoktól inkább irtózom, de a maci szerethető figura, jó eséllyel fut neki a több évszázados kalandnak. A kezében könyvet tartó mackó a miénk, összenőttünk vele. Először úgy gondoltam, egy műanyag kupakot utaztatok az időben, de a palack több mindenre használható, ahogy múlik a könyvben az idő. Nézzük meg, hogy mit látnak bele az utódaink, amikor már se méz, se medve, se könyv nincs a Földön.
HVG : Lelkes környezetvédő, vagy inkább azzal a szereplőjével ért egyet, aki szerint az újrahasznosításra költött milliárdokat egy mesterséges bolygó kialakítására kellene fordítani, mert a Földnek úgyis annyi?