"Csak egy humorista vagyok, aki írt egy könyvet, és most várom, mekkora bajt okoztam"

Piszkos köröm, vasalatlan ing, egy számmal kisebb dzseki, két felessel több, gyűrött, borostás, kialvatlan, elhagyott emberek a rendőri munka legalján. Hol vannak már a 196 centiméter magas, szőke, a Vasa-futást évente végigcsináló férfiak, akik a helyszínelést és a jegyzőkönyvezést befejezve, jó minőségű autójukat hazakormányozva parkoltak az elegáns Högdalenben, ahol szerető feleség és három gyönyörű gyermek várakozott egy scrabble-partira?

A tíz éve világszerte népszerű skandináv krimik hősei inkább olyanok, mint Saga Norén, akinek a kommunikációs zavar a szexepilje, vagy társa, a szörnyűséges múltját magába záró Martin Rohde A híd című svéd–dán tévészériából. Vagy mint Jo Nesbo vaskos könyveinek médiuma, a tripla csavarokat kedvelő Harry Hole, esetleg Jussi Adler-Olsen letargikus nyomingere, Carl Morck meg a társa, a muszlim Assad.

A magyar változat munkatársa, Birk Bjornsen felügyelő még náluk is sokkal rosszabb formában van. „A barátságtalan külső sokszor barátságtalan belsőt takar” – jellemzi északi bűnregényének egyik kulcsfiguráját a szerző, Kőhalmi Zoltán. Bjornsen valóban maga a csőd: nikotintól és kéregzuzmópárlattól bűzlik, a magánélete, miután bókjait a jegyzettömbjéből olvasta fel a szerelmének, romokban.

Rohamos fizikai leromlásával ellentétes a társa, a mindössze 15 éves, fejezetről fejezetre előléptetett Anadylm Klasszik tüneményes karrierje, akit Bjornsen a jeges hómezőkön mentett meg, majd szabályellenesen egy kincstári IKEA szekrényben nevelt.

Ők ketten és még számos fontos szereplő vetik magukat az egész Skandináviát megrázó különleges bűnesetek nyomába.