Irgalmasságot gyakorol a pápa azzal, hogy hajlandó misézni Orbán Viktor országában

Nem emlékszik Ferenc pápa, találkozott-e Orbán Viktorral, amikor az erdélyi Csíksomlyón 2019 tavaszán misét mondott. Hogy a miniszterelnök hiúságát mennyire sértette a pápa múlt heti, a Vatican Newsnak adott interjújából kiderült „emlékezetkiesése”, nem tudni, de megsértődni a legkevésbé Orbánnak van oka. Ferenc ugyanis épp azért iktatta be többnapos romániai látogatásába Csíksomlyót, hogy – nem kis diplomáciai bonyodalmat okozva a kéréssel – találkozzon a magyar zarándokokkal. Ám Orbán nem volt köztük: ő inkább Madridba utazott, hogy megnézze a BL-döntőt. Annyit azért előzőleg megüzent – a Kleine Zeitung című osztrák lapnak adott interjún keresztül –, hogy mondhat bármit,

„Magyarország protestáns ország is, ezért a pápa véleménye itt nem annyira meghatározó, mint egy katolikus országban”.

A 2013-ban pápává választott argentin Jorge Mario Bergogliót a magyar kormány és médiája sem kiköpni, sem lenyelni nem tudja. A református Orbán a kilencvenes évek közepi pálfordulása óta mindig törekedett a pápák kegyeibe férkőzni – első miniszterelnöksége idején, 1998 nyarán például az egyik első külföldi útja a Vatikánba, II. János Pál pápához vezetett.

Máté-Tóth András: A pápa elég jelentős szereplő ahhoz, hogy politikai muníciót lehessen belőle gyarapítani

Az egyháznak, a híveknek egyetlen ura van, aki a mennyben lakik, minden más uralom, hatalom ehhez viszonyítva kap súlyt vagy válik súlytalanná - írja Máté-Tóth András teológus. A Nemzeti Eucharisztikus Kongresszus nem politikai esemény, ám határozott politikai üzenete van. Vélemény.

Bár 2010-es kormányra kerülése után már nem volt ennyire sietős a római vizit, később többször is tárgyalt XVI. Benedekkel. E megbeszéléseknek leginkább a Horn-kormány idején született vatikáni szerződés módosítása volt a központi témájuk, amit Orbán szeretett volna egy, immár az ő aláírásával hitelesített új dokumentummal lecserélni. Ez azonban nem történt meg, sőt épp a Vatikán volt az, amelyik az Orbánék által tett, látszólag nagyvonalú felajánlásokkal kapcsolatban visszafogottságra intett. Elzárkóztak például az egyházi és a polgári esküvő kormány által javasolt „egyenrangúsításától”, és fenntartásaikat hangoztatták az Orbánék által utóbb mégis bevezetett „kötelezően választható” iskolai hittannal kapcsolatban is. Attól is óvtak, hogy az egyház erején felül vegyen át iskolákat, szociális intézményeket a magyar államtól.

Orbánék mégis olyan intézményhálózatot zúdítottak a népszámlálások tanúsága szerint egyre fogyatkozó számú magyar katolikusok – és kisebb részben a református egyház – nyakába, ami alapján formálisan úgy tűnhet, Magyarország a keresztény államok mintapéldája lett. Csakhogy erről szó nincs. A kereszténységről alkotott orbáni világkép hamisságára pedig gyakran épp Ferenc pápa szavai, tettei mutatnak rá – és ebben gyökerezik az a gyűlölet határait súroló harag, ami kormányoldalon megmutatkozik a mostani pápával szemben.