Amikor a rendőrség árul a maffiának telefonokat: tonnaszámra dőlt a drog, százasával a bűnözők

Hakan Ayik azt az üzenetet kapta a rendőrségtől, hogy jobban jár, ha gyorsan feladja magát, mert nagyon dühösek rá üzlettársai, a kábítószer-csempészek és más gengszterek. Az ausztráliai drogkereskedő volt ugyanis az, aki – igaz, akaratlanul – előkészítette a talajt az utóbbi idők legsikeresebb rendőri akciójához: a múlt héten több kontinens 16 országában több mint 800 gyanúsítottat kaptak el, tonnaszámra foglaltak le kábítószert, elkoboztak rengeteg készpénzt, ékszert és fegyvert. Idehaza a Nemzeti Nyomozó Iroda 13 embert fogott el, 25 helyszínen tartott kutatást, több tíz kiló kábítószert, valamint autókat és több mint 200 millió forint készpénzt és kriptovalutát foglalt le.

A Trójai Pajzs, Zöld Fény vagy (Ausztráliában) Ironside neveken futó művelet sikerét az amerikai FBI alapozta meg azzal a ritka trükkel, hogy olyan titkosított mobilokat terjesztett, amelyek valójában minden üzenetet közvetítettek az FBI-hoz. És Ayik (aki most feltehetőleg Törökországban bujkál) volt az a balszerencsés gengszter, akinek ajánlására a kollégái is kedvet kaptak az Anom néven futó alkalmazáshoz.

Maga a titkosítás ma már mindennapos. Például az egyik legelterjedtebb üzenetküldő szolgáltatás felhasználói előtt is minduntalan felugrik a tájékoztató ablak: „Az üzenetek és hívások végpontok közötti titkosítással vannak védve. A csevegés résztvevőin kívül senki, még a WhatsApp sem tudja elolvasni vagy meghallgatni őket.” De a bűnözők is olvasnak híreket, így az utóbbi években nemegyszer találkozhattak azzal, hogy valamelyik országban (leginkább az USA-ban) a rendőrség nyomást gyakorol (hol eredményesen, hol nem) a telefonszolgáltatókra vagy a szoftverek gyártóira, hogy nyissanak kiskaput egy kis lehallgatáshoz. Akadnak országok (leginkább Kína), ahol még a nyugati szolgáltatók is hajlamosak kompromisszumokra a cenzorokkal és titkosszolgálatokkal.

Tegyük hozzá: nemcsak bűnös, hanem tisztességes körökben is gond van ezzel.