Gyarmati István: Jó lenne háború nélkül túl lenni a XXI. század legnagyobb kihívásán

Számos politikus és szakértő hívja fel a figyelmet arra, hogy Kína és Oroszország között egy kváziszövetség van kialakulóban, ami rendkívül veszélyes lehet a demokratikus országokra és a demokráciára általában. Ráadásul azt gondolják, hogy ebben a fő „bűnös” az USA konfrontatív politikája, amely egymás karjaiba hajtja ezt a két hatalmat.

Azt gondoljuk, hogy jelenségszinten ezekben az állításokban van nem kevés igazság. De egy mélyebb elemzés számos különbséget tár fel, ami egyrészt rámutat, hogy a „szövetség” messze nem olyan szilárd, ahogy azt láttatni szeretnék, másrészt hogy

Kína és Oroszország stratégiai céljai különbözőek, akkor is, ha taktikailag van egybeesés.

Ami igazán egybetartja a két országot, az az USA elleni fellépés, aminek a lényege egyrészt az, hogy stratégiailag nem kívánnak alárendelt szerepet játszani, másrészt meg hogy az USA testesíti meg azt a fenyegetést, amit a demokrácia jelent számukra. És természetesen vannak gazdasági érdekek is. De az érdekegybeesés itt nagyjából véget is ér. Nem mondjuk, hogy ez kevés. De biztosan nem elég egy stratégiai, hosszú távú szövetséghez. Különösen, mivel több területen máris vannak komoly nézeteltérések is.

Beszélő viszonyban vannak, de acsarkodnak is a világhatalmak vezetői

Együttműködést, versenyt és konfliktust vegyít a Kínával és Oroszországgal kialakítandó viszonyban Joe Biden amerikai elnök, mert az USA a hegemóniáját kikezdeni igyekvő s talán ezért összefogni is hajlandó két riválisával néz szembe.

A két ország azonban alapvetően különböző. Oroszország egy hanyatlóban lévő hatalom, amely kétségbeesetten próbálja megőrizni pozícióit, illetve visszaépíteni amennyit csak lehet a Szovjetunió idejében elfoglalt helyéből. Legnagyobb problémája azonban, hogy – csakúgy, mint a Szovjetuniónak – nincsenek meg hozzá a szükséges erőforrásai.