„Zsoltra kifejezetten nyomultak a lányok” – a Borkai-sztori eddig ismeretlen részletei – 1. rész

A horvátországi Trogir városát sokan azért ismerik, mert a tengerpart egyik legszebb középkori városa, de hat magyar férfinak más miatt lesz örökre emlékezetes. 2018. május 21-én késő délután öt fiatal nő érkezett autóval a városba. A kocsit vezető nő, akit egy héttel korábban az egyik barátja, Z. bízott meg azzal, hogy szedje össze a csapatot, aznap indult el Pomázról. A nő az autóban ülő négy másik nőt, Szilvit, Gabit, valamint egy ikerpárt, Csengét és Lilit Székesfehérváron vette fel. A fiatal fehérváriak ismerték már egymást, de a csapatot fuvarozó nővel akkor találkoztak először – legalábbis a sofőr később ezt mesélte az őt kihallgató nyomozóknak. Neki Z. még Magyarországon megadta a hajós buli egyik szervezőjének a mobilszámát, hogy neki jelezze, ha már tudja, mikor érnek Trogirba. Amikor a kocsi beért a horvát kisvárosba, a nő hívta is a szervezőt, aki egy parkolóba irányította őket, ahová értük ment. Ő volt Rákosfalvy Zoltán, egy prominens győri ügyvéd, akinek a neve akkor még nem, csak bő másfél évvel később vált országosan is ismertté.

A parkolóból a nők már Rákosfalvyval együtt mentek el a kikötőhöz, ahol egy gyönyörű, háromszintes katamarán fogadta őket és Rákosfalvyval együtt hat férfi. A nőknek nagyon tetszett a hajó, amelynek a legalsó részén a hálókabinok, a középső részén egy nappali, míg a legfelső emeleten a fedélzet és a kormányállás volt. A nők közül páran szinte azonnal előkapták a mobiltelefonjaikat, hogy lőjenek néhány szelfit.

Jóllehet egy kívülállónak, így a nőknek is úgy tűnhetett, mintha ez egy összeszokott baráti társaság lenne, valójában ezek a férfiak, így együtt, először vettek részt ilyen hajós kiruccanáson. A hat férfi mindegyike a győri vállalkozói elit krémjéhez tartozott, amelynek a motorja három barát, ők álltak egymáshoz a legközelebb: Rákosfalvy Zoltán mellett egy ismert győri milliárdos nagyvállalkozó, János, valamint Győr első embere, Borkai Zsolt akkori fideszes polgármester, olimpiai bajnok tornász. A három barát sokat köszönhetett egymásnak, főleg az elmúlt bő tíz évben. Ehhez persze az is kellett, hogy Borkait 2006-ban polgármesterré válasszák, így legyen a mögötte álló Jánosnak és a dörzsölt ügyvéd hírében álló Rákosfalvynak elég élettere. A politikai támogatással a háta mögött Rákosfalvy egy offshore cégen keresztül és a János által biztosított tőkével 2012 környékén olyan földterületeket szerzett meg, amelyeket később a német Audinak tudott értékesíteni. A gyanús földügyleteket annak idején éppen a hvg.hu tárta fel, de a sztorinak nem lett következménye, jogilag jól bebiztosították. Mindez tovább erősítette Rákosfalvy, János és Borkai pozícióit. Idővel minden győri nagyvállalkozó megtanulta: tanácsos jóban lenni a fiúkkal.

NER-közeli ügyvéddel igazgat közösen egy luxemburgi céget Borkai haverja

A Borkai-ügyben érintett ügyvéd egyik igazgatótársa több szálon is kapcsolódik a NER prominenseihez.

A “győri polip”, merthogy sokan így nevezték a triumvirátust, majdnem mindent behálózott az iparűzési adó miatt gazdagnak számító nyugati városban, emiatt pedig szép számmal lettek ellenségeik is még a jobboldalinak elkönyvelt nagyvállalkozói körökben is. A hajón azonban akkor éppen nem az ellenségeik tartózkodtak, hanem azok a vállalkozók, akik körön belülinek számítottak, még ha nem is mindegyikük nevezte magát mindhárom barátjának. A "polip" 2018 májusában erősebb volt, mint valaha: a Borkait is futtató Fidesz–KNDP nem sokkal korábban kétharmados győzelmet könyvelhetett el az országgyűlési választáson, a polgármester pedig kifejezetten népszerű városvezetőnek számított Győrben. Bár még hónapok voltak az önkormányzati választási kampányig, úgy tűnt, Borkai pozícióját és ezzel a befolyásos barátai helyi hatalmát semmi nem veszélyezteti. Rákosfalvy is ereje teljében volt, ekkora már a politikai kapcsolatai is túlnyúltak a városon, de még Borkain is, sorra nyerte a kaszinókoncessziókat, magabiztosan haladt a NER belső körei felé.

A Rákosfalvyék által bérelt katamaránhoz nem kellett személyzetet fogadniuk, mert a társaság egyik tagja, Zoltán nemcsak a győri közbeszerzésekben ügyeskedett, hanem képesítése is volt egy ilyen nagy hajó vezetéséhez. Amikor a nők a hajóra érkeztek, Ervinnel, a szorgos vállalkozóként ismert győri vendéglátóssal is összefutottak, aki éppen azokat az italokat és ételeket pakolta be a katamaránba, amit magával hozott. A nőket meglátva Ervin értetlenkedett, hogy mi szükség a hoszteszekre, de Rákosfalvy erre csak annyit mondott neki: jó buli lesz.

A társaságban az értetlenkedő Ervin amúgy is kissé különcnek számított. Ő a többiekkel ellentétben nem magángéppel, hanem autóval utazott Győrből Trogirba, mert félt a repüléstől. Hozzá hasonlóan kissé kilógott a társaságból Tamás is, a sportcsarnokokat, uszodákat, ipari parkokat tervező cég egyik vezetőjeként ismert mérnök ugyanis csak Jánossal és Borkaival állt baráti kapcsolatban, akik azzal az ürüggyel hívták el, hogy lesz lehetősége hajós vizsgát tenni. A magánrepülő és a katamarán bérlését János intézte, mert ő már évtizedek óta repült, ismerte a dörgést. A repülőút nagyjából 3000 euróba került, a hajót pedig 2900 euróért bérelték ki négy napra, ami olcsónak számított, lévén, ekkor még előszezon volt. Az út összes költségét - volt miből - közösen állták.

"Mi ezt el akartuk tussolni, mert féltünk a következményektől" - a Borkai-sztori eddig ismeretlen részletei - 2. rész

Három évvel ezelőtt egy férfiakból és nőkből álló társaság egy horvát kisváros kikötőjéből kihajózott az Adriára. Másfél évvel később egy egész ország azokról a nyilvánosságra került szexfelvételekről beszélt, amiket a társaságból valaki titokban készített a hajón. A szexbotrányba az ügy egyik főszereplője, az akkor még Győr polgármestereként tündöklő Borkai Zsolt belebukott, de megsínylette a kalandot a buli többi résztvevője, közvetve pedig a Fidesz-KDNP is.

Az, hogy Rákosfalvy egyszer csak hoszteszekkel jelent meg a hajón, nemcsak Ervint lepte meg, hanem Jánoson kívül mindenkit. Utóbbit csak azért nem, mert hetekkel a horvátországi buli előtt Rákosfalvyval ketten találták ki, hogy ezzel lepik majd meg a többieket. Két-három héttel az út előtt a budapesti MOM Park bevásárlóközpontban találkoztak Z.-vel, akkor először, de tudták róla, hogy hoszteszek közvetítésével is foglalkozik. A találkozóra Rákosfalvy és János együtt, Z. egyedül érkezett.

„Z.-nek jeleztük, hogy szeretnénk, ha szerezne öt hoszteszlányt egy estére, ahol a lányok felszolgálnak minket itallal, illetve feldobják a hangulatunkat. Csak erről volt szó. Természetesen jeleztük, hogy külföldre kellene jönniük. Z. közölte, hogy rendezni fogja a hölgyeket, illetve hozzátette, hogy majd a lányok kérik el a tiszteletdíjukat. Mi nem fizettünk a Z.-nek” – vallotta később Rákosfalvy, de amikor tanúként hallgatták ki, jóval másfél évvel az események után, már nem tudta megmondani Z. vezetéknevét, csak annyit tudott róla, hogy a férfi rendezvényszervezéssel, koncertekkel, színházi előadásokkal, hoszteszekkel foglalkozik, legalábbis ezt mondta nekik. Rákosfalvy állítása szerint ekkor már azt sem tudta, milyen telefonszámon érhette el Z.-t, akit „negyven év körüli, kopaszodó, elegáns, öltönyös” emberként jellemzett, aki választékosan, intelligensen beszélt. Bár nem ismerte, Rákosfalvy azt is megemlítette a rendőröknek, hogy Z. a beszélgetés közben azt mondta neki, korábban már beszéltek telefonon “tao-felajánlás ügyben”, de erre az ügyvéd nem emlékezett.

A titokzatos Z-ről és a vele való találkozásról Jánost is kérdezték a rendőrök. „Az rémlik, hogy Rákosfalvy Zoli vagy kinézett az interneten egy rendezvényszervezőt, vagy kapott valakitől egy nevet, ezt nem tudom, de emlékeim szerint egyik nap említette, hogy Budapesten a MOM Parkban találkozik ezzel a rendezvényszervezővel, én pedig vele tartottam” – mesélte a milliárdos. János vallomása szerint a találkozón Z.-nek elmondták, mit szeretnének és abban állapodtak meg, hogy Z. “szól majd egy hölgynek", aki össze fogja szedni a csapatot, és amikor majd Trogirba érnek, hívni fogják Rákosfalvyt.

Minden simán ment.

A társait fuvarozó nő, aki a hvg360 által megszerzett vallomásokban csak 7-es számú tanúként jelent meg, azt vallotta, hogy neki Z. szólt az adriai hajós buliról, nagyjából egy héttel az út előtt. A kihallgatásán a nő magáról csak annyit mondott, hogy korábban "mindig az aktuális kapcsolatai foglalkoztatták", jelenleg nem dolgozik, de elvégzett egy szempillaépítő tanfolyamot, így később ezen a területen szeretne elhelyezkedni. Z.-ről, akinek a vezetéknevét is elárulta, a nő azt mesélte, hogy vállalkozó, akit tíz éve ismer, mert akkoriban Z. az akkori párjának az üzlettársa volt. Állítása szerint neki Z. a buliról

"annyit mondott, hogy egy férfiakból álló baráti társaság megy hajózni az Adriára és lenne-e kedvem velük tartani, de csak bulizásról volt szó".

A nő szerint Z. azt is elmondta neki, hogy a hajóúton részt vesz Borkai Zsolt és Rákosfalvy Zoltán is, akiket ő ismer, rendes emberek. A nő ugyanakkor a rendőröknek azt mondta, hogy ekkor még fogalma sem volt, kik ezek az emberek, neki ez a két név nem mondott az égvilágon semmit. Kérdés, valóban így történt-e és Z. honnan tudta, hogy Borkai ott lesz a bulin. János ugyanis azt vallotta, hogy a MOM Parkban nem említették Z.-nek, hogy kik lesznek ott a buliban. János szerint erről csak később, a hajón szerezhettek tudomást a nők, mert ott "elhangozhatott az – akár egy megszólítás keretein belül –, hogy ügyvéd úr vagy polgármester úr".

Néhány nappal azután, hogy Z. először beszélt a tervezett buliról a 7-es számú tanúval, megint felhívta őt. A férfi ekkor mondta neki, hogy a bulira rajta kívül még három nő megy el. A 7-es számú tanú ekkor beszélte meg Z.-vel, hogy a saját kocsijával megy el Horvátországba és útközben felveszi a három nőt Székesfehérváron, az útiköltséget pedig Rákosfalvyval rendezi majd. Ez majdnem így is történt, annyi különbséggel, hogy a nő vallomása szerint már Székesfehérváron járt, amikor a többi lánytól megtudta, hogy jön egy negyedik lány is, akit szintén a városban csíptek fel. A 7-es számú tanú azt mesélte, hogy rajta kívül egy Gabi nevű lány, egy Csenge és egy Lili nevű ikerpár utazott, de a negyedik nő nevét nem tudta megmondani. Egyiküket sem ismerte korábbról.

A 7-es számú tanú vallomásából az olvasható ki, hogy a nőknek Z. szólt az útról, de kérdés, hogy ők ismerték-e azokat, akikhez mentek. Borkai azt állította, hogy nem ismerte a nőket. Azt viszont nem tudta megmondani, hogy a többi férfi közül ismerte-e őket másvalaki korábbról. A társaság egyik tagja, Tamás mindenesetre azt vallotta, hogy amikor Rákosfalvy három lánnyal megjelent a hajón, akkor őt „barátként” mutatta be nekik, de a nőkre mutatva azt mondta, hogy ők „egy székesfehérvári kolléga lányai”. Csakhogy Rákosfalvy a vallomásában azt állította, egyik nőt sem ismerte.

Miután a katamarán kihajózott a trogiri kikötőből, egy hosszabb hajóút után egy távoli öbölben állt meg, a hajót egy bójához kötötték ki. Ekkor már javában tartott a buli, táncoltak, szólt a zene, a legtöbben ittak – nem is keveset, Borkai például már elég részeg volt. Ekkor készítettek egy kis vacsorát, kiültek a hajó középső részén lévő fedélzetre. „Ott a Borkai Zsolt mellé már odaült két lány, akik már akkor nagyon közvetlenek voltak, viszont volt olyan lány, aki visszahúzódóbb volt” – emlékezett vissza a szex előtti történésekre János, aki szerint „Zsoltra kifejezetten nyomultak a lányok”. Ennek – János kissé hivatalosnak tűnő megfogalmazása szerint – „az lett a vége, ami a felvételeken is látható, hogy Zsolt az egyikükkel szexuális kapcsolatba lépett, illetve Rákosfalvy szintén elfogadta az egyik lány közeledését”. Borkai a vallomásában úgy emlékezett vissza, hogy a nők azt mondták:

„ha gondoljuk, akkor többet is akarhatunk, de ennek ára is van... úgymond felajánlották a szexuális szolgáltatást”.

Ervin arról beszélt a rendőrségen, hogy a nők kifejezetten Rákosfalvyra és Borkaira „nyomultak”. „Nekem például nem tettek ajánlatot” – mondta a vendéglős, aki szemtanúja volt az orgiának, ami a hajó középső részén, a nappaliszerű részben alakult ki. „Engem megdöbbentett, amit láttam, tovább is mentem a hajón, nem nagyon érdekelt, ami ott folyt” – vallotta Ervin. A társaság tagjai közül tehát a tanúvallomások szerint csak azok szexeltek a nőkkel, akikről a felvételek is készültek, a többiek csak rövid ideig vagy egyáltalán nem tartózkodtak a hajónak ezen a részén, János például viszonylag korán elment aludni az alsó szintre. Nemcsak Ervint lepte meg, amit látott, hanem Tamást is. „Őszintén szólva engem nagyon megdöbbentett ez az egész. Ezzel a társasággal sohasem voltam még sehol, de ezek után nem is áll szándékomban” – áll Tamás tanúkihallgatási jegyzőkönyvében.

Mondtam neki, hogy van egy kis probléma, mire ő annyit mondott: Borkai

Színes társaság gyűlt össze tavaly ősszel egy budapesti luxusszállodában azért, hogy egy adriai hajóúton titokban készült felvételről beszélgessenek: mások mellett a Dózsa György úti halálos baleset miatt ekkor már eljárás alatt álló M. Richárd, a Városliget beruházásait védő biztonsági cég vezetője, a Kubatov Gábor fideszes pártigazgatóval is jó kapcsolatot ápoló Tóth Csaba, valamint F.

Arról, hogy a szex előre eltervezett volt-e, megoszlottak a vélemények, de árulkodó, hogy Rákosfalvyék eleve olyan nőket kértek Z.-től, akik „feldobják a hangulatot”. A 7-es számú tanú a rendőröknek azt mondta, szó sem volt előre megbeszélt szexről, egyszerűen így alakult. Ő úgy írta le az estét, hogy miután kihajóztak, „mindenki elkezdett beszélgetni valakivel, ebből pedig kialakult az aktus, ami a felvételeken is látható”. Váltig állította, hogy ő egyáltalán nem készült szexre, ezért még óvszert sem vitt magával. „Ez tényleg csak úgy indult, legalábbis a részemről, hogy egy buli lesz. Miközben a lányokkal utaztunk le Horvátországba, ők sem mondtak semmit ezzel a bulival kapcsolatban, sőt engem kérdeztek, hogy tudom-e, mi lesz ott, de én csak annyit tudtam, hogy bulizunk egyet” – vallotta. A férfiak közül Rákosfalvy, Borkai és Zoltán szexelt, utóbbi egyébként, amikor a rendőröknek visszaemlékezett az esetre, szó szerint úgy fogalmazott, hogy „az egyik lány közeledett felém, én pedig nem voltam elég erőszakos, hogy ezt visszautasítsam”.

„Én nem hallottam, hogy a lányok utaltak volna arra, hogy többről is lehet szó, mint hoszteszkedés, de ettől függetlenül elhangozhatott ez. Az biztos, hogy felém egyik lány sem közeledett ilyen szándékkal” – mesélte az estéről János. Ő egyébként az első napon elég hamar elaludt és mikor éjfél körül felébredt, már csend volt. „A barátaim és a lányok viszont külön kabinban aludtak, tehát egyikünk sem aludt hölggyel” – áll a vallomásában. Azt mindannyian tagadták, hogy a hajón kábítószereztek volna.

Azt, hogy a szex közben képek, sőt videók készültek, a férfiak egyike sem vette észre, de leginkább azért, mert amikor már forró lett a buli, az est „főszereplői” már túl sokat ittak. És a vallomások alapján úgy tűnik, hogy megbíztak a nőkben. János például a vallomásában úgy emlékezett vissza, hogy miután a nők megérkeztek a hajóra, előkerült néhányuknál a mobiltelefon. “Nagyon nem is beszélgettünk velük, mikor megérkeztek, szinte egyből mentek is ki szelfizni. Saját magukat fotózták és a hajót. Sajnos egyikünk sem szólt, hogy ne csináljanak felvételeket, illetve nem is gondoltam volna, hogy képesek ilyenre” – mesélte a milliárdos. Zoltán úgy emlékezett, hogy a nők telefonjai vagy a kezükben voltak, vagy az asztalra tették ki azokat, de ő sem vette észre, hogy bárki is felvételeket készített volna. Ő beszélt arról is, hogy nem tudja, a nők tudhatták-e, „milyen beosztású emberek vagyunk”, de szerinte Borkai Zsoltot „kapásból felismerhették”. Rákosfalvy a rendőröknek azt mondta, ha észrevette volna, hogy bármelyikük is fotózik, biztosan nem hagyta volna, ahogy a társaság többi férfi tagja sem. Borkai pedig azt vallotta később:

hiba volt, hogy amikor a lányok a hajóra felszálltak, nem mondták meg nekik, hogy tilos fotózni.

A nappaliból, ahol a szexparti ment, két lépcső vezet le, ezért Rákosfalvy a vallomásában arra utalt, hogy az a nő, aki a fotókat csinálta, valószínűleg a lépcsőfordulóban elbújva készíthette azokat. Borkai sem látta, hogy bárki is készített volna felvételt, de a rendőröknek később azt mondta, hogy visszagondolva az eseményekre, valami rémlik neki. „Halvány emlékem van egy pillanatról, amikor az egyik hölgy kezében a telefonnal jött fel a lépcsőn a középen lévő kabin részben, én meg is kérdeztem tőle, hogy Mit csinálsz? Felvételt? Ő azt mondta, hogy nem, nem. Emlékezetem szerint ezen lány az ikerlányok közül az egyik volt, de ez csak egy halvány emlékfoszlány” – vallotta Borkai, aki arra viszont nem emlékezett, hogy az egyik felvételen a kamerába nézve azt mondta,

“Nehogy!”.

Borkai a sok alkoholnak tudta be, hogy csak emlékfoszlányai maradtak a buliból.

Hont András: A győriek innentől legalább hátulról is felismerik a polgármesterüket

Az önkormányzati kampány szivárogtatási botrányait veszi számba véleményszerzőnk, majd elemzi is a körülményeket. Hont András szerint a Borkai-ügy nincs politikailag felépítve.

„Személy szerint én nem készítettem egy felvételt sem, a telefonomat is kb. kétszer vettem a kezembe. Hazafele úton sem említette senki, hogy kompromittáló felvételt készített volna” – mondta a rendőröknek az a nő, aki a többieket vitte magával az autójával.

A buli késő estig tartott, majd mindannyian lefeküdtek aludni a kabinokba, a férfiak és a nők külön aludtak. A fuvarozó nő másnap reggel fél nyolc körül ébredt fel. „A fiúk addigra már fent voltak, a lányok csak később keltek fel. Reggeli után a fiúk még próbálkoztak volna, hogy legyen valami, de addigra már nem volt óvszer, így ebből nem lett semmi” – emlékezett vissza a nő. Dél körül ért vissza a katamarán a kikötőbe, hiszen a nők csak az első éjszakára maradtak, másnap indultak haza. Ekkor már elmondták Rákosfalvyéknak, hogy útiköltséggel együtt fejenként 800–1000 euró a tiszteletdíjuk, ezt a pénzt Borkai, Rákosfalvy, János és Zoltán dobta össze. „Úgy emlékszem, hogy ekkor fizettük ki, szintén közösen, a lányokat. Talán fejenként pár száz eurót fizettünk be és emlékezetem szerint 800 vagy 1000 euró volt a lányok összköltsége. Ebben benne volt maga a hosztesz tevékenység, a szexuális szolgáltatás nyújtás, valamint az útiköltségük” – emlékezett vissza a vallomásában Borkai.

A HVG ügyvédje válaszol: Meddig terjed Borkai és Wittinghoff magánszférája?

Két polgármesterről is előkerült egy-egy szexvideó, ami nyilvánvalóan a képmáshoz és a magánélethez fűződő jogot sérti. De meddig terjed egy közszereplő magánszférája, és tulajdonképpen miért vagyunk felháborodva azon, ki hogyan szexel? Nehéz-Posony Márton segít értelmezni a helyzetet.

A sofőrnő Rákosfalvytól még az öbölben százezer forintot kért az útiköltségre, mire az ügyvéd a kikötőbe érve ötvenezer forinttal többet adott neki, mondván: ajándék. „Én ebből a pénzből egyik lánynak sem adtam, sem a hajón, sem később. Azt nem tudom, hogy a többi lány bárkitől kapott-e bármit is, én ezt nem láttam, illetve ők sem mondták. Az út során szóba sem került a pénz” – mesélte ez a nő.

Ő egyébként ahogy hozta, úgy vissza is vitte a kocsijával a többi nőt, mindenkit hazáig. De ha ők naivan azt hitték is, hogy ezzel a közös történetük véget ért, tévedtek. Ahogy azok a férfiak is, akik mindeközben gyanútlanul folytatták a még három napig tartó hajós kiruccanásukat. A rá következő napokban már messze nem akkora lendülettel ittak, mint az első este, amiről akkor még nem tudták, hogy néhány hónappal később fenekestül forgatja majd fel az életüket.