Bruck Edith holokauszt-túlélő: Az is a szabadságomhoz tartozik, hogy nem gyűlölök senkit
A Rómában élő Bruck Edith Magyarországon született. Tizenkét évesen deportálták Auschwitzba, ahonnan egyik nővérével tért vissza. Szülei, egy testvére, több rokona nem élte túl a holokausztot. A 88 éves író, költő egész életét a tanúságtevésnek szentelte, a pápa is felfigyelt rá.
HVG: A Holokauszt emléknapján adott interjúja annyira felzaklatta Ferenc pápát, hogy személyesen kereste fel önt az otthonában. Felelevenítené ezt a rendhagyó látogatást?
Bruck Edith: Az utolsó percig nem hittem el, hogy valóban eljön hozzám a pápa. Mit fogunk mondani, hogyan köszönünk, mit vegyek fel, hogyan fér be a kicsi liftbe, kérdeztük egymástól az unokahúgommal, meg a hölggyel, aki velem él. Olyanok voltunk, mint három izgatott gyerek. Amikor ajtót nyitottam, átölelt, elbőgtem magam, én is átöleltem őt. Annyira édes, emberi volt, minden pórusából melegség áradt. Hozott nekem ajándékba egy menórát, egy Talmudot meg egy enciklikát, amibe csak annyit írt: „Mindenért hálás vagyok, Francesco”. Többször is bocsánatot kért az őrült nácizmus tetteiért, és kérte, bocsássak meg neki a zsidóság nevében. Emlékezett Az elveszett kenyér című könyvem minden sorára, az öt fényről kérdezett a lágerben, amiről minden könyvemben írok.
HVG: Ez az öt fény segít feldolgozni a feldolgozhatatlant? Fel lehet egyáltalán dolgozni a holokausztot?