Filippov Gábor: Az országot nem a nemzethalál fenyegeti, hanem a középszer és a lecsúszás

Magyarország ma nemzetközi összehasonlításban nem borzasztó hely, ha nem is a lehetséges világok legjobbika. Életszínvonalunk, versenyképességünk alapján a saját ligánk listája alján helyezkedünk el, de még nem lógunk ki látványosan a régiós mezőnyből. Kétségtelen, hogy ezzel még viszonylag kényelmesen ellavírozhatunk egy ideig. De vajon szeretnénk?

Magyarországot ma sokak félelmével szemben nem a nemzethalál réme fenyegeti, hanem a mozdulatlanság, a kényelmes középszer csábítása.

Csakhogy olyan században élünk, amelyben a középszerűség a lecsúszás biztos garanciája.

Lovasi András: A megérkezés

Sokan vizionálják hívei közül Orbánt nagy formátumú államférfinak, aki biztos kézzel vezeti országát egy új, boldog jövő felé. Írásom leginkább arról szól, hogy ezek a hívek mostanra elhiszik: megérkeztünk. Ez már az a boldog jövő.

2050-re Magyarországon félmillióval kevesebben fogunk élni. Az idősek össznépességhez viszonyított aránya közel tíz százalékkal lesz magasabb a maihoz képest, vagyis kevesebb aktív korú munkavégzése mellett kell majd számottevően többet költenünk nyugdíjakra, idősellátásra és egészségügyre. Ez kizárólag akkor elképzelhető, ha a csökkenő népességből többen fognak dolgozni (vagyis ha nő a foglalkoztatás), illetve ha a fogyatkozó számú munkavállaló „nagyobb tortát” tud előállítani (vagyis ha nő a termelékenységünk).

Eközben a gyorsuló automatizáció hatására sorra fognak eltűnni ma emberek által végzett munkafeladatok és szakmák.

Ezek elsősorban olyan feladatokat fognak érinteni, amelyek kevéssé épülnek az ember kreativitására, finommotoros képességeire vagy emocionális készségeire – már ha a mesterséges intelligencia kutatása és a robotika a közeljövőben nem fog olyan váratlan ugrásokat produkálni, amelyek a ma „biztonságosnak” hitt szakmákat is fenyegetni fogják.