Diktátorozni tilos, zsidózni szabad: a Trockij-gyilkosság visszhangja a magyar sajtóban

„Sztálin nem a vitapartnerének gondolatait akarja szétzúzni, hanem a koponyáját” – írta engesztelhetetlen ellenlábasáról 1936-ban Lev Trockij. Az akkor éppen norvégiai száműzetésében élő bolsevik ideológus megállapítását jó néhány ellene elkövetett merényletkísérlet és családtagjainak szisztematikus levadászása támasztotta alá. Az aforizma tömörségű mondat váteszivé 1940 augusztusában lényegült át, amikor is a sajtó világgá röpítette, hogy Mexikóban egy „Frank Jacques nevű francia kommunista egy »vasrúddal« életveszélyesen megsebesítette Trockijt”, aki másnap, augusztus 21-én bele is halt a sérülésébe.

Címlapon a merénylet híre /// Rejtélyes elkövető

Wikimedia Commons

A gyilkos szerszámról hamarosan kiderült, hogy valójában jégcsákány volt. A dulakodásban ugyancsak megsebesült merénylő személyével kapcsolatban pedig már másnap kételyek merültek fel. Ahogy nevét, származását kihallgatásról kihallgatásra változtatta (Frankról Moonardra, Jacques-ról Johnsonra, franciáról belgára, majd perzsára), tettét is másképp és másképp indokolta. Legelőször azt állította, hogy kezdetben rajongott Trockijért, de közelebbről megismerve őt mélységesen csalódott, s ezért küldte a másvilágra a hamis prófétát – „az emberiség üdvösségére”. Más alkalommal azt bizonygatta, hogy Trockij elszerette tőle a kedvesét, de volt olyan vallomásverziója is, hogy nem sokkal korábban Párizsban „ismeretlen emberek” megfenyegették, hogy megölik az anyját, ha ő nem öli meg Trockijt.