Nem csak Trianonban érezhették magukat megalázva a világháború vesztesei
A németek jelképes megleckéztetésében kiélték bosszúvágyukat a franciák, a Párizs-környéki békék többi aláírási ceremóniája – köztük a trianoni – inkább egyforma szenvtelenségével tűnt ki. A nagyhatalmak vezetői a versailles-i aláírás után még ünnepeltek is, a másik négy szerződéskötést viszont néhány perc alatt elintézték.
Történelmi elégtételt vettek a franciák 1919. június 28-án a versailles-i kastély Tükörtermében. Azzal, hogy ott íratták alá Németországgal az első világháborút lezáró békeszerződést, egyszersmind azért a megaláztatásért is törlesztettek, amit 1871-ben szenvedtek el a poroszokkal vívott háború végén. Az akkor győztes fél ugyanis szintén ebben a teremben kiáltotta ki a Német Császárságot.
Az igazsághoz tartozik azonban, hogy annak idején már a poroszok is revansot vettek. I. Vilmos, Otto von Bismarck és a német fejedelmek a versailles-i proklamációval azt torolták meg, hogy Napóleon 1806-ban – a jénai csatát követően – bevonult Berlinbe, és csapatai több mint hat évre be is kvártélyozták oda magukat.
A helyszín szimbolikus megválasztása 1919-ben csupán egyike volt a német delegációt megalázó gesztusoknak. A francia házigazdák arra is ügyeltek, hogy az aláírási ceremóniát éppen a világháború casus bellijének számító szarajevói merénylet ötödik évfordulójára időzítsék. Az 1914. június 28-án meggyilkolt Ferenc Ferdinánd osztrák–magyar trónörökös volt ugyan, és a halála miatt a Monarchia lépett hadba Szerbiával, de mivel a békeszerződés lényegében az egész háború felelősségét a németek nyakába varrta, szimbolikus volt a „kezdő dátum” hangsúlyozása.