A satufékkel megállított világgazdaság újraindításra vár

Valóságos verseny bontakozott ki azért, ki tudja minél nagyobb kataklizmához hasonlítani a koronavírus-járvány gazdasági következményeit. Abban mindenki egyetért, hogy a 2008-ban kirobbant válság könnyű kalandot jelentett a világgazdaság számára a mostani helyzethez képest, amit Gita Gopinath, az IMF vezető közgazdásza a Valutaalap tavaszi előrejelzéséhez fűzött előszavában Nagy Leállásként jellemez.

Vannak, akik szerint az emberiség a második világháború óta nem tapasztalt globális kihívással szembesül, míg mások egészen az 1929–1933-as nagy gazdasági világválságig mennek vissza párhuzamért.

A pálmát Henry Kissinger viszi el, aki úgy véli, a járvány olyan gyors és átfogó összeomlást idézett elő, aminek nincs párja a történelemben, és a koronavírus-pandémia nyomán kialakult szürreális hangulat arra emlékezteti, amikor 1944 végén, az ardenneki csatában – a náci Németország utolsó nagy offenzívája idején – az amerikai hadsereg fiatal katonájaként a véletlenszerűen és pusztítóan lecsapó veszéllyel szembesült.

Az IMF központja Washingtonban /// Borús előrejelzés

AFP

A 96 éves Kissinger még a pályája zenitjén álló amerikai külügyminiszter volt 1976-ban, amikor – a kulturális forradalom lezárultával, Mao Ce-tung halála évében – Kína a hivatalos statisztikáiban legutóbb gazdasági visszaesést ismert el. A múlt pénteken aztán Pekingben bejelentették, hogy a GDP az első negyedévben 6,8 százalékkal zsugorodott éves szinten. Amióta Kína 1992-ben elkezdett negyedéves eredményeket is közölni, ez az első negatív adata. Egyben azt is jelenti, hogy

vége a szakadatlan növekedés korának, amely nemcsak a világ második legnagyobb gazdasági hatalmává tette az országot, de a globális konjunktúrában is meghatározó szerepet játszott.