Fliegauf Bence: Orbán szerint Homo christianusokra, szerintem Homo ecologicusokra van szükség

hvg.hu: Volt egy posztja a napokban, amely a konzervatív, jobboldali érzelmű művészekről, vagyis az ő hiányukról, hollétükről szólt. A posztot később törölte, mert az, állítása szerint, több kárt okozott, mint hasznot, félreértették a mondanivalóját. Megpróbálna most újra nekifutni?

Fliegauf Bence: Megközelítem egy másik oldalról ugyanazt a gondolatot, hátha így sikerül. A pápa a napokban kiállt a melegek jogaiért. Ez fantasztikus. Ugyanakkor számomra ellentmondásos is ez az egész, mert amikor ennyire progresszív a legfőbb egyházi méltóság, amikor átírja a tradíciót, amikor érzékenyít, amikor a másság elfogadására tanít, akkor én egyre kevésbé értem, hogy mit keres egy ilyen finom ember abban az intézményben, amely évszázadokig ennek az ellenkezőjét tette. A konzervatív, keresztény értékekre épülő gondolkodás jó szándékát nem vitatom, értékmentésre nyilván szükség van. De a „régen minden jobb” esernyő fogalma nagyon sok kárt okoz.

Kevés a hiteles konzervatív érzelmű művész, és az a kevés, aki van, véleményem szerint nem azért alkot nagyot, mert konzervatív, hanem annak ellenére. Szerintem ez éppúgy igaz volt Pilinszkyre, mint a fiatal Vidnyánszkyra.

hvg.hu: Hogy lehetne azokat az árkokat betemetni a szakmában, amelyek most kapóra jöttek a hatalomnak a Színház- és Filmművészeti Egyetem esetében, és amelyek éppen a keresztény-konzervatívok „új kultúrharcának” hatására mélyülnek tovább?

F. B.: Semmilyen eszköz nem maradt azok számára, akik nem akarják ezt a megosztottságot, csak a tiltakozás. A helyzet rendkívül összetett. Például Káel Csaba állítólag azzal vigasztalja az elutasított filmrendezőket, hogy megérti a frusztrációjukat, mert neki huszonvalahány filmtervét dobták vissza különböző filmtestületek. Erre mit lehet mondani? Ez valóban így történt. De, ha erre az ő válasza az, hogy Török Ferit, Pálfi Györgyöt, Szimler Bálintot, Mundruczó Kornélt, Enyedi Ildikót és a többieket visszadobálja, abból nem tudom, hogy lesz filmművészet. Persze, tévedhetek. Izgatottan várom Kovács Ákos, Bayer Zsolt filmjeit. Ott leszek a moziban. (Mint megírtuk: a Nemzeti Filmintézet döntései alapján Bayer Zsolt az erdélyi íróról, Orbán Balázsról forgathat tévéfilmet, Kovács Ákos egy taxisról készíthet kisfilmet, Vidnyánszky Attila pedig II. Rákóczi Ferenc törökországi emigrációjáról csinálhat sorozatot – a szerk.)

hvg.hu: Nemcsak az említett rendezők pályázatait, de az önét is, a Szállnak a varjak forgatókönyvtervét is visszadobták. Miről szólna film?

F. B.: A forradalmak, a katasztrófák, a háborúk látszólag sokfélék, valójában mindegyikük mélyén ugyanaz az erő örvénylik. A káosz. Szerettem volna csinálni egy olyan filmet az 56-os eseményekről, amelyben négy karakter szemszögéből élhetjük át a forradalom káoszát. A szereplők: egy börtönből frissen szabadult nő, aki előbb csak a féktelen bulikat látja a forradalomban, aztán hőssé válik. Egy tizenkét éves vagány kisfiú, aki kétségbeesetten keresi az apját a pártház nem létező kazamatarendszerében. Egy kazah harckocsizó, akinek sejtelme sincs arról, hogy mit keres Budapesten, és arról se nagyon van fogalma, hogy mik azok a gombok körülötte a tankban. A negyedik szereplő egy a lajosmizsei tanyavilágból Budapestre keveredő fuvaros ló. Négy sors. Négy senki. Három ember, egy állat. A szereplők a forradalmi pokoljárás után egy kiégett tornateremben találkoznak. Kérdés, hogy mit kezdenek egymással a parázsló bordásfalak között. Az egyikük túléli. A filmbiztos szerint ez a történet nem 56-ról szól.

Fliegauf Bence /// '56 vajon mi?

Reviczky Zsolt

hvg.hu: Maximális pontszámot ért el, mikor az SZFE-re felvételizett, mégsem lett hallgatója az intézménynek. Mire hivatkozva utasították el annak idején?

F. B.: Nekem úgy mesélték, hogy mikor Gothár Péter kiállt a grémium elé, megkérdezte a többieket, hogy „mit tanítsak ennek Fliegaufnak?” Tény, hogy akkoriban már rendezőasszisztens voltam a Filmgyárban, csináltam sikeres kisfilmeket. Én egyébként Fehér Györgytől szerettem volna tanulni, akivel sokat beszélgettünk az akkor formálódó Rengeteg című filmemről. Gyuri a felvételi alatt váratlanul meghalt. A Rengeteg elkészült (egy részlet itt látható), a filmet Fehér György emlékének ajánlottam, aztán elsodort a fesztiválcirkusz. Gothár Péter annyira nem hiányzott életemből. Szerintem én se neki.

hvg.hu: Ha a vezetés engedne a hallgatók követeléseinek, és megindulhatna egy normális párbeszéd, milyen reformokat javasolna az egyetemen?