Szeretettel a Vajdaságból: Nemrég Milánóba küldték a népet, most kijárási tilalommal védik

Talán kezdjük a különböző összeesküvés-elméletekkel, álhírekkel, áltudományos tanácsokkal és gyógymódokkal. Természetesen ebben a tekintetben Szerbia nem sokban különbözik Magyarországtól, vagy a világ bármelyik másik országától. Itt is sokan (egyesek tréfásan, mások viszont komolyan) a pálinkát tekintik a koronavírust legyőző csodaszernek, mások a fokhagymára esküsznek, sokan úgy vélik, a sós vízzel való gyakori toroköblögetés segít, és persze a tömjénfüst sem marad el a „javallott” gyógymódok közül. Még a malária ellen használt klorokin potenciális alkalmazása sem tekinthető szerbiai specifikumnak, habár valami oknál fogva ennek a vegyületnek a jelenléte a szerbiai sajtóban és közvéleményben sokkal erőteljesebb, mint máshol.

A konteóhívők itt is két nagy csoportra oszlanak: az egyik szerint Amerika akarta mesterségesen megfertőzni Kínát, hogy megtörje az egyre jobban feltörekvő ázsiai ország lendületét, a másik szerint pedig épp fordítva, Kína szabadította rá a vírust a világra, hogy aztán gazdasági hasznot húzzon a válságból.  Szerbia tehát ebben a tekintetben szerves része a globalizált világnak – állapíthatjuk meg, akár lakonikusan, akár ironikusan.

Az alkalmazkodás már egy más kérdés, mert alkalmazkodni, ugye, mindig a helyi körülményekhez kell. Az pedig napról napra nehezebb, mert az óvintézkedések – itt is – napról napra változnak és szigorodnak.