Mintha ma lett volna – Memóriakártyák a 40 éves HVG archívumából
Sorozatunkban a HVG 10, 20, 30, 40 éve megjelent cikkeiből válogatunk.
1979. július 14.
A zöld forradalom kudarca
Az időjárás szélsőséges változásai, a szárazság, az árvizek gyors egymásutánban követik egymást, óriási kiterjedésű mezőgazdasági termőterület megy tönkre, vészesen leapadnak az élelmiszer-tartalékok, s az emberiség ellátása élelmiszerrel szinte lehetetlenné válik. Az élelmiszer-szakértők több ilyen katasztrófa-forgatókönyvet fogalmaztak már meg, s a félelmük nem minden alap nélküli. Jelenleg a Föld 4 milliárd lakosa közül 500 millió éhezik, és a szakértők egybehangzó véleménye szerint 1985-ben már 750 millió ember tengődik majd az éhhalál küszöbén. (...) A megoldás a mezőgazdasági termelés évi 4 százalékos növelése lenne. Csakhogy a világ ma ismét az útkeresés előtt áll, igaz, egy korszak – a maga idejében csodaszernek kikiáltott zöld forradalom – kudarcának tapasztalataival bölcsebben.
Hetedhét országban
Manapság nem is olyan egyszerű vállalkozás autós turistáinknak elindulni európai vakációra. (...) Ausztriában nemrég emelték a benzinárakat. Némi megtakarítást lehet elérni azzal, hogy a benzinkutak normál és szuper benzinjének keverékét a kért arányban mérik. Egyre több a „tankolj magad” kút, ahol literenként legalább 30 groschent lehet megtakarítani. (...) A francia úthálózat kitűnő, de az autósztrádán fizetni kell. (...) Jugoszláviában már hosszabb ideje napirenden van, hogy a turisták benzinjegyeket vásárolhassanak. Egyelőre erre nincs mód, kivéve, ha a magyar turista nyugati valutával rendelkezik, a határon ezt benzinkuponokra válthatja.
1989. július 15.
Vajon milyen ajándékkal honorálja majd a demokrácia felé tett lépésekért Magyarországot az idelátogató Bush elnök? A vérmes reményeket tápláló találgatások közt hallhattunk már gazdasági segélycsomagról, kedvezményes óriáskölcsönről is, pedig elég lehűtő szó érkezett a tengerentúlról, mondván: a Marshall-segély kora már lejárt, s az USA nem kívánja megújítani a hetvenes évek gyakorlatát, az ellenőrizhetetlen fölhasználású hitelek nyújtását sem. A magyar vezetés mégis mindent megtesz, hogy előkészítse a terepet: az elmúlt csütörtökön például Horn Gyula a Külügyminisztérium épületébe hívta meg az Ellenzéki Kerekasztal (EK) szervezeteinek képviselőit, s megkérte őket: az amerikai elnökkel való találkozásukkor ne kívánják megtorpedózni a kormány szándékait.
„Meghalt egy öregember” – kommentálta a hírt néhány ellenzéki író. Hogy ennek az (öreg)embernek mi köze volt a nevével fémjelzett korszakhoz, habitusa, munkamódszerei, nézetei milyen áttételeken keresztül formálták a Kádár-kort, arról ma még csak töredékes a tudásunk. Igazából a kilencvenes évek fogják majd eldönteni, milyen is volt a Kádár-korszak. Ma még csupa nyitva levő kérdés fölött morfondírozhatunk – írta Kéri László politikai elemző –, hogy ez:
Magyarország leszakadásának és vergődésének kora volt-e;
avagy az újkori magyar történelem leghosszabb békés periódusa;
esetleg leendő társadalmi összeugrásaink előjátéka, a széthullás és polarizáció rejtett, majd nyílt megalapozása?
1999. július 10.
Ébredés altatásból
A Semmelweis Orvostudományi Egyetem 29 klinikájának kétórás sztrájkja egyelőre csak halvány tünetként figyelmeztetett a kórházak kritikus finanszírozási állapotára. A rég feltárt pénzügyi gócbetegségek terápiája továbbra is a ráolvasásra szorítkozik. (...)
Kék szalag vagy kitűző jelezte a múlt csütörtök reggelén a SOTE nővéreinek, orvosainak köpenyén, hogy abban az esetben is támogatják a kétórás munkabeszüntetést vállaló kollégáik ügyét, ha nekik maguknak el kell látniuk a sürgős eseteket. Volt, ahol egyik-másik beteg is kék jelvényt tűzött a pizsamájára, vagy a sztrájk idejére felajánlotta segítségét a magatehetetlen páciensek ápolására. A nővérek és az orvosok véradásával összekapcsolt első egészségügyi sztrájkkal nemcsak az érintettek kétharmada, hanem feltehetően a lakosság jelentős része, sőt maga az egészségügyi miniszter is egyetértett. Gógl Árpád egy hónappal ezelőtt, az Egészségügyben Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének kongresszusán – akkor még félhivatalos értesülés alapján – nyilatkozott úgy, hogy jogosnak tartja a munkabeszüntetést, ha a dolgozók nem kapták meg az egészségügyben 1999-re ígért 13 százalékos béremelést. Márpedig a SOTE-n eddig átlagosan mindössze 4,3 százalékos bruttókereset-növelésre futotta.
Történelem és emlékezet
A magyarok – mint a Medián Közvélemény- és Piackutató Intézet friss, a HVG megrendelésére végzett vizsgálatából is kiderül – még mindig Kádár Jánost tartják az ország 20. századi története legpozitívabb figurájának, a nevével fémjelzett korszakot pedig a legfényesebb periódusnak.
2009. július 11.
Forráskritika
Az anyapártok pénzeszsákjaként működnek a költségvetési támogatásban részesülő politikai alapítványok, amelyek körül egyre több magáncég jelenik meg. (...)
Noha a pártok költségvetési forrásból működő politikai alapítványainak intézményét azzal a hivatalos indoklással hozta létre a parlament 2003-ban, hogy azok tudományos, ismeretterjesztő, kutatási és oktatási célt szolgáljanak, az „alvállalkozás” nem ismeretlen. A Fidesz Polgári Magyarországért Alapítványának dolgozik például a Győri Tibor és Mráz Ágoston tulajdonában lévő Nézőpont Intézet Zrt. E főleg közvélemény-kutatásból élő cég – amely néhány milliós veszteséggel zárta 2008-at – azonban nem támogatást, hanem megrendelést kap a Balog Zoltán országgyűlési képviselő vezette alapítványtól. (...) Az sem ritka, hogy fiókszervezetet hoznak létre a politikai alapítványok. A Polgári Magyarországért például önálló alapítványt jegyeztetett be a Polgári Szemle című folyóirat megjelentetésére, míg az MSZP Táncsics Mihály Alapítványa nonprofit kft-t működtet Kapcsolat.hu néven. (...) A hivatalos adatok szerint több mint tízezer regisztrált felhasználót nyilvántartó kapcsolat.hu honlapot – és rajta a Gyurcsány-blogot – fenntartó nonprofit kft mellett számtalan más cég, egyesület is rákapcsolódott a Táncsics pénzcsapjára.
Tudomány, politika
Alaposan keresztbe tett az Oktatási és Kulturális Minisztérium jogalkotási terveinek az a tavaszi képviselői javaslat, amely törvényben kívánta szabályozni a nemzetközi jellegű felsőoktatási intézmények működését Magyarországon: azokét, amelyek hallgatóinak és oktatóinak éves átlagban legalább a 30 százaléka külföldi állampolgár. A szabaddemokrata és szocialista képviselők, köztük Magyar Bálint volt oktatási miniszter által jegyzett javaslat lényegesen megkönnyítette volna az ilyen intézmények megtelepedését. (...) A Magyar Rektori Konferencia állásfoglalásban tiltakozott a javaslat ellen, attól félve, hogy a külföldi intézmények – köztük akár vitatható hátterű, alacsony képzési színvonalú diplomagyárak – a könnyített feltételeknek köszönhetően versenyelőnyhöz jutnak. (...) A megszületett döntés nem önálló törvény, hanem a felsőoktatásról szóló jogszabály módosítása. Más kérdés, hogy az ilyen felsőiskolákra továbbra sem vonatkozik a magyar egyetem definíciója, igaz, ezen intézményeknek külföldön akkreditációval kell rendelkezniük.