A hód nem támad, csak védekezik, extrém ritka esetről van szó

– kommentálta Juhász Erika biológus, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont hódkutatója, a HódTérkép koordinátora a HVG-nek a múlt héten a Népszigeten történteket.

Mint lapunk is megírta, a fővárosiak körében népszerű vízparti területen egy kutyáját sétáltató, vele együtt a vízbe gázoló nő került a komfortosnak nevezhetőnél jóval közelebbi ismeretségbe a nagy méretű vízi rágcsálóval: megharapta egy hód. Az esetet Nagy Dávid, a Magyar Kétfarkú Kutya Párt újpesti önkormányzati képviselője tolmácsolta, az érintett maga nem állt a nyilvánosság elé. Megsérült lábáról közzétettek egy képet is.

Juhász Erika szerint kulcskérdés, hogy valójában nem támadásról beszélhetünk, a hód ugyanis nem támad, legfeljebb védekezik, ha fenyegetve érzi magát. Vagyis, ha túl közel kerül hozzá akár az ember, akár kutyája – amit első számú természetes ragadozójának, farkasnak vélhet. Beindulhat a védekező ösztöne, ha zargatják, sarokba szorítják, hirtelen mellé ugrik valaki a vízben, és fenyegetve érzi a közelben lévő kölykeit – a hódok ugyanis jellemzően családokban élnek.

Akkor fordulhat szembe az őt megközelítő emberrel vagy állattal, ha úgy látja, csak ezzel tud hatékonyan elkerülni egy számára veszélyes helyzetet. Egyébként inkább kereket old.

A kutatóval is előfordult terepi munka során, hogy beszakadt alatta a hódjárat, de az ott élő állat nem rátámadt, hanem villámgyorsan a vízbe menekült. “Hód által lakott patakszakaszokon rendszeresen végzünk felméréseket, és ezek során soha semmilyen probléma nem volt.” Annyira nem jellemző a hódra, hogy védekezésképpen szembe fordul az őt megzavarókkal, hogy Magyarországon nem is ismert a közelmúltból ehhez hasonló eset, sőt európai szinten is kevés említés van ilyen balesetekről, pedig a faj állománya elérte a másfél milliót Eurázsiában.

Inkább elkerül

No, nem mintha soha nem fordult volna elő, még súlyosabb eset is: bő tíz éve egy fehérorosz horgász belehalt egy hódharapásba – az állat fogai fontos eret értek és a férfi elvérzett –, illetve akkoriban töltöttek fel egy videót is a Youtube-ra, ahol az őt folyamatosan közelről kísérő és kamerázó illető ellen fordul egy hód az oroszországi Tver térségében. A nyugodtan induló felvétel pillanatokon belül válik kaotikussá, de az érintett utólag jelezte, sem ő sem a hód nem szenvedett maradandó egészségkárosodást.

A hódokról készült, a tavaly a TikTokon világszerte mémmé váló lengyel nyelvű videókon is elkerülő magatartást mutatnak az állatok. Az a példány is sokáig inkább menekül, amelyiket magyar fülnek is ismerősen csengő szavak alapján egy meglehetősen szabadszájú fiatal férfi kerget, és többször is megérint, sőt megpróbál megragadni, miközben videózza. A sokáig abajgatott állat végül tényleg csak a férfi sokadik próbálkozása után fordul szembe vele, majd – a videóhoz illesztett képek alapján – jól kicsipkézi a nadrágját.

Ez a mémmé váló felvétel a tankönyvi példája is lehetne annak, hogy mit ne tegyünk semmiképp, ha hóddal találkozunk. Egyúttal azt is mutatja – amire a magyar hódkutató is felhívja a figyelmet –, hogy

a városi ember, bár nagyon vágyik oda, mégis annyira eltávolodott a természettől, hogy sokszor nem is tudja, hogyan viselkedjen ilyen helyzetekben.

Mit tegyen például, ha vadállattal találkozik. Nem feltétlenül jó ötlet mondjuk a vízbe ugrálni, kutyát a vízbe küldeni a hód élőhelye mellett.

Sokszor nem vagyunk felkészülve a természetben fenyegető veszélyekre, legyen szó akár, egy meredek ösvényről, ahonnan leszédülhetünk, szélben leszakadó faágakról, hirtelen mélyülő vízről, vagy épp sarokba szorított hódról – sorolja Juhász Erika. Nem véletlen szerinte, hogy vannak olyan városi parkok, arborétumok, ahol a természetes viszonyokhoz közelebb álló, kevésbé élre vasalt fás területeiken figyelmeztető táblákat tesznek ki, hogy jelezzék a veszélyeket – például hogy letörhetnek ágak –, és hogy mindenki saját felelősségére sétáljon ott. (Egyébként hasonló figyelmeztető táblákat helyeztek ki a pár hónapja kőomlás miatt lezárt, és a napokban újranyitott Rám-szakadéknál is.)

Juhász Erika szerint ilyen tájékoztató-figyelmeztető táblákat lenne érdemes kihelyezni azokon a fővárosi területeken is, amelyek hódok élőhelyéül szolgálnak, és az emberek is szívesen felkeresnek, akár strandolás, kutyasétáltatás, kutyaúsztatás céljából. Ezeken szerepelhetne pár gondolat a faj életmódjáról, jellegzetességeiről, hatásairól és persze figyelmeztetések: ne közelítsük meg, ne szorítsuk sarokba és

semmiképp ne próbáljunk vele szelfizni!

A kutató jelezte, azért örülnek, ha az ilyen találkozásokról hírt kapnak: “A HódTérkép weboldalán a városi környezetben megjelenő hódokkal kapcsolatos információkat is várjuk”.

A konkrét népszigeti incidenssel kapcsolatban – bár a történtek hitelességét nem vonja kétségbe – vannak azért kérdései a kutatónak: például a megszólalók harapásról beszélnek, a közösségi médiában terjedő fotóról nem derül ki egyértelműen, hogy fognyomok vagy karmolás látszik az érintett lábszárán, és a találkozás pontos körülményei sem teljesen tisztázottak: mit csinált előtte például a megsérült nő kutyája.

Az ártéri erdő hód élőhely, még Budapesten is

Budapesten egyébként minden arra alkalmas élőhelyen – ahol fennmaradt még némi ártérierdő-maradvány – ott van a hód, mivel azonban territoriális állat – területének hossza pár száz métertől a két kilométerig terjedhet –, állományának nagysága korlátozott. A hódot alapvetően nem zavarja az emberek jelenléte, a gyalogosforgalom, a terület bolygatása, hiszen aktivitási időszaka eltérő – csak szürkülettől hajnalig mozog – és rejtett életet él föld alatti várában, járataiban.

Ha tehát el akarjuk kerülni a mindkét fél számára kellemetlen túl közeli találkozásokat, hódélőhelyen ebben az időszakban ne vezessük póráz nélkül, és semmiképp ne engedjük vízbe kutyáinkat, a közös séták alkalmából kerüljük a meredekebb partokat (ezeket kedveli a hód), a gyanús ághalmokat (várának bejáratát rejtheti, vagy lehet maga a hódvár), a beszakadt hódüregeket vagy a hódrágta kidőlt fák környékét – tanácsolja a kutató.

Ha pedig mégis összefutunk vele – ez a kutatónak sem sikerül mindig, pedig rendszeresen próbál fotókat, videókat készíteni az állatokról, de szürkület előtt vagy ha felkelt a nap szinte semmi esély sincs erre –, akkor ne menjünk a közelébe, ne zavarjuk, jöjjünk ki a vízből, ne ugráljunk a vízbe, ne ugráltassuk vízbe kutyánkat sem a hódüregek környékén, és ne gondoljuk azt, hogy a hód majd játszótársnak tekinti házi kedvencünket!

Nemcsak a medve, de a hód sem játék, ahogy semmilyen vadon élő állatfaj nem az.

A természetvédelmi jelentőségű hódokkal mégiscsak a legkisebb gond, hogy extrém esetben haraphatnak vagy karmolhatnak. Az évtizedekig a kihalás szélén álló faj visszatelepítése sikeres volt, sokak szerint talán túlságosan is. Bár ökológiai sokszínűséget és a vízmegtartást tekintve hatalmas szolgálatot tesznek, vannak helyek, ahol sok gondot okoznak. Erről itt olvashat részletesebben: