A réticsík lett az év hala, a Magyar Haltani Társaság immár 15. alkalommal megrendezett év hala szavazásán – közölte a táraság a Facebook-oldalán és honlapján is.

Mint írják, a védett réticsíkot (Misgurnus fossillis) szavazatok 49 százalékát kapta, a másik két jelölt közül a déli 12 óráig beérkezett 3875 voks harminc százalékával a garda (Pelecus cultratus) lett a második, a laposkeszeg (Ballerus ballerus) pedig a harmadik.

De mit érdemes tudni a réticsíkról?

Például, hogy

• teste erősen megnyúlt, vaskos,
• alapszíne az okkersárga, a háta sötétbarna, a fejét barnásfekete foltok, az oldalát pedig ugyanilyen színű hosszanti sávok és pettyek díszítik,
• szája alsó állású, ami körül
• bajusszálakból öt párral rendelkezik,
• úszói lekerekítettek,
• mozgása gyors, kígyózó.

A halfaj a társaság szerint oxigénszegény viszonyok közt is megél, mert vérerekben gazdag utóbele képes oxigént felvenni a lenyelt levegőből is. A saját maga által kimélyített gödrökben még akkor is életben maradhat, amikor a mocsár vize eltűnik és az iszap felszíne cserepesre szárad.

"Csíkra éhes elődeink" ilyenkor ásóval, kapával forgatták ki a földből; népélelmezési cikknek számított a réticsík – emlékeztettek. Innen nem hagyhatjuk ki Herman Ottót, aki részletesen írt a réticsíkról, a kifogásukra és kereskedelmükre specializálódott csikászrokról, és a hozzá kapcsolódó szokásokról:

S mikor a csikászok hordói megjelentek a halaspiaczon, hírök, szájról-szájra járva, bekalandozta a várost, kiszólította a szegény feleségét valami füstös bögrével, a gazdag szakácsnéját öblös, mázos fazékkal; mert a csík akkoron közétel számban ment: úrnak, zsellérnek kedves eledele volt.

A réticsík a növényekben gazdag, iszapos medrű vizekben ma is sokfelé megtalálható, de állományai kicsik és veszélyeztetettek, ezért védettek. A faj természetvédelmi értéke példányonként tízezer forint.