Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
A túrázás jót tesz a testnek és léleknek, ahogy a közhiedelem tartja. No, de egyből 30 km, esőben és sárban is? Kipróbáltuk az idén 41. alkalommal megrendezett Gerecse 30 teljesítménytúrát, ami a rossz idő ellenére is jó élménynek bizonyult.
Bár a túra előtti napon a Gerecse 50 teljesítménytúra szervezői a közösségi oldalukon még humorosan tanácsot kértek, hogy miként tudnak frappánsan reagálni arra a rengeteg beérkező érdeklődésre, hogy vajon „esőben is meg lesz-e tartva a túra?", esőben és sárdagonyában is megrendezték a minden év áprilisában megrendezésre kerülő teljesítménytúrát. A Gerecse 10, 20, 30, és 50 kilométeres távjain idén összesen 4313-an indultak el, köztük én is.
Aki nem szokott túrázni, jobb, ha rövidebb távot választ
Mint mondják, a túrázásra a felkészülés a megfelelő táv kiválasztásával kezdődik, így mérlegeltem én is az április 15-én megrendezett Gerecse teljesítménytúra előtti nevezéskor, hogy melyik távon induljak: a hébe-hóba megtett tizenpárkilométeres túráim után kihívásra vágytam, így kiválasztottam a 30 kilométeres távot. Kimondottan a túrára edzéssel nem készültem, viszont a megfelelő túrafelszerelés összeállítását komolyan vettem: Rétegesen felöltöztem, elővettem a túracipőm, betettem a tartalékzoknit és az esőkabátot, emellett
beszereztem egy teleszkópos túrabotot is – utóbbi volt a valaha volt legjobb túratársam, ugyanis támaszkodhattam rá még a legcsúszósabb sárban, a meredek, dagonyás részeken is.
A vonatról leszállva egyenesen a rajtvonalhoz indultam, a Gerecse 50 idei új rajthelyszínéhez, a tatabányai Megyeháza tér felé, ahol 6 és 8 óra közt az 50 és a 30 kilométeres kihívást vállalók indultak útnak. A rövidebb távokat választók kényelmesebben, később, 9 és 11 óra között startoltak.
Egyébként minden egyes távon van egy szintidő, amelyen belül be kell érni a célhoz: ez az 50 km-nél 12 óra, míg a 30 kilométeres távnál 8 óra, emellett a túra egyes részein ellenőrzik a rajtlapot, és leolvassák a rajta található QR-kódot. A Covid idején a korábbi 15 ellenőrzőpontot lefaragták 5-6 pontra, így csak azok a sarokpontok maradtak, amelyekkel tényleg lehet ellenőrizni, hogy nem vágják le a távot az indulók.
A kisgyermekes családok egy része átgondolta, hogy esőben és sárban is jön-e túrázni
A startvonalnál leolvasták a QR kódot a rajtlapomon, és innentől szinte sodort magával a tömeg és a lendület: elindultunk Tatabánya újvárosi részén keresztül, majd két kilométer után beértünk az erdős részhez. Az első ellenőrzőponthoz, a Baji vadászházhoz 11-ig kellett beérkezni.
Teljes családok vágtak neki a túrának, azonban voltak olyanok is, akiknél a család egy része otthon maradt, ahogy a mellettem haladók mesélték: míg a család tapasztaltabb túrázói a hosszabb távon indultak, a gyerekekkel rövidebb távot tervező szülő végül lemondott a túráról a borús előrejelzés miatt. Másokat azonban nem rettentett el az időjárás:
voltak, akik futva suhantak el mellettem, mások nagy csapattal együtt, komótosan vágtak neki a távnak. Eleinte minden induló egy útvonalon haladt, majd egy idő után váltak el a különböző távokat teljesítők.
Bár valóban esett az eső a túra egy részén, az időjárás inkább szeszélyes volt: néha kicsit szemerkélt, majd kisütött a nap, ezután megint esett, viszont végig 10 Celsius-fok felett volt a hőmérséklet.
A szervezők egyébként javasolták a Természetjáró applikáció letöltését, de tapasztalataim szerint ezt alapvetően nem kell segítségül hívni, hiszen kiválóan lehetett tájékozódni a fákra festett jelölések segítségével, elég volt a sárga pöttyöket követnem végig.
| Évről évre egyre népszerűbb lett az esemény |
A Gerecse 50-et először 1982-ben rendezte meg Horváth Zoli bácsi, a Komárom-Esztergom Megyei Természetjáró Szövetség elnöke, aki az első Kinizsi Százas túra után kapott kedvet a teljesítménytúra megalapításához: ott volt a Kinizsi Százas céljában, azonban úgy gondolta, ennek a távnak a fele is elég lenne a Gerecse környékén. Azóta minden évben megrendezték, egy, a Coviddal sújtott 2020-as év kivételével.
A 2000-es évek elejéig csak 50 kilométeres táv indult, utána bővült a 10-es, 20-as, majd a 30-as távokkal az esemény. Tavaly még egy jubileumi, rendkívüli 40 km-es távot is beillesztettek a sorba.
Míg az első túrákon csak pár százan indultak, évről évre egyre népszerűbbé vált az esemény, tíz éve pedig akkora méretűvé vált, hogy a Magyar Természetjáró Szövetségtől kértek segítséget a szervezésben, mára ezt nagyrészt ők végzik. A túra napján több mint 100 ember dolgozott a rendezvényközpontban és az ellenőrzőpontokon. |
Jól jön a felkészülés, de legalább legyen a táskában egy túrabot
Nagyjából két kilométer után jött az első szintemelkedés, itt elővettem a teleszkópos túrabotomat, amit egy nagyon kedves, háromfős lánycsapat segített összeszerelni. Közben elmondták, ők már többször teljesítették az 50 kilométeres távot, viszont idén kevesebbet tudtak készülni, illetve egyikük várandóssága miatt „csak” 30 kilométert tesznek meg.
A túrabot egyébként nagyon jól jött, mert
egyből egy emelkedőn segített át, ami ráadásul – a korábbi eső miatt – csúszott is, így nem csak tehermentesíteni segített, hanem stabilitást is adott a csúszós részeken.
A több mint 5 kilométeren át tartó emelkedő során kifigyeltem, hogy a rutinosabbak a sáros taposott úttal párhuzamosan a fák közt haladnak, így hát egyes részeken követtem őket, így vészeltem át a dagonyát. Farönkökön átmászva, ágak alatt átbújva megérkeztem az első ellenőrzőponthoz, a Puszta-templomhoz, ahol megkaptam az első pecsétet, megettem az első szendvicsemet, majd tovább indultam: innen 5 kilométer volt a következő megálló.
A nehéz terepet pótolta a csodás táj, a friss levegő és a jó hangulat
A vértestolnai, második ellenőrzőponton a helyi futballpálya mellett igazi piknikhangulat fogadott. Miután megkaptam a pecsétet, több mint fél órán át tudtam pihenni, amíg kivártam a (harmincas távon az egyetlen) civilizált női mosdóhoz várakozó sort. Bár nagyon lógott az eső lába, megérte kivárni a sort, mert a mosdó tiszta volt, a több száz túrázó ostroma ellenére volt még toalettpapír és szappan is. Utólag úgy értékelem, hogy nagyon jót tett a pihenő, és az, hogy a szendvicsekkel és izotóniás itallal felvértezve vágtam neki a túra második felének.
Vértestolnán vitt tovább az utunk, itt megcsodálhattuk a település díszes házait. Az egyik helyi asszony éppen a túrázók mellett parkolt le, és megkérdezett, amint kiszállt az autójából:
Volt-e dagonya?
Feleltem, hogy „volt, bőven!”, bár elég volt a túrázókra nézni: túracipő nem maradt szárazon.
A következő, kisréti ellenőrzőpont előtt félúton még megálltam a Bundschu kútnál vizet tölteni, ekkor elkezdett szemerkélni, majd egyre intenzívebben esett az eső, ami kicsit sem hiányzott a túra utolsó tíz kilométeréhez. Az amúgy is saras út még csúszósabb lett, így
nagyjából 3-4 kisebb-nagyobb esést láttam, a saras, dagonyázós szakaszokon.
A terep miatti nehézségek miatt azonban kárpótolt a csodás táj, a friss levegő és a jó hangulat, így innentől kezdve már gyorsan követte egymást az utolsó pár ellenőrzőpont, Kisrét, majd az Autópálya-híd. Ezután következett az utolsó, szerpentines meredek szakasz felfelé a Turul-emlékműhöz, ahonnan csodás panoráma nyílik Tatabányára, így nem csoda, hogy mindenki elővette a telefonját és megállt fotózni.
Innen már csak lefele kellett megtenni az utolsó akadályt: városba vezető pár játékos lépcsőfokot, ami a fáradt túrázóknak valóban kihívást jelentett, volt, aki megjegyezte, hogy a lépcső olyan, mintha nem lenne benne egyforma magasságú lépcsőfok, így nagyon kellett figyelni, hogy mikor hova léptünk.
Ahogy az elején is, a városba visszatérve megint a lendület sodort az utolsó pár kilométeren a Megyeháza téren található célig, ahol utoljára leolvasták a rajtlapomat, és közölték:
Gratulálok, szintidőn belül teljesítettél, 7:02 óra alatt.
Az indulók 87%-a ért célba szintidő alatt |
| Közel 1900-an indultak az 50 km-es távon, míg 859-en a 30 kilométeres távot választották, a résztvevők 87%-a ért célba szintidő alatt. A legidősebb túrázó 85, míg a legfiatalabb 2 éves volt. Öt túrázó 41. alkalommal teljesítette az 50 km-es távot, volt olyan túrázó, aki a hideg időjárás ellenére végig mezítláb túrázott, volt lánykérés a célba érkezéskor és ünnepi 18. születésnapi túra is. |
Bár a 30-as távon 2 óra 47 perc alatt célba ért leggyorsabb befutótól kissé lemaradtam, a festői táj, a jó hangulat és az élmény miatt mindenképpen megérte a túra. Ezután már csak a pihenés, a regenerálódás és az izomláz kiheverése maradt hátra.
Simon Anita: A hulladék értékes tud lenni, érdemes ezt kihasználni
Új mentalitásra van szükség a hazai hulladékgazdálkodási piacon, amelyet alaposan megrostál majd az elkövetkező egy-két év, véli az Alteo szakértője. Vélemény.
Kinyílott a pitypang, eljött a vérszívó paraziták ideje – minden, amit a kullancsokról tudni érdemes
A természetből gazdagodtak meg, de mit tesznek a természetért az outdoor-cégek?
„Nem tudtam, mi a baj velem” – sok nő számára jött el a megváltás azzal, hogy kiderült, az ADHD nem válogat a nemek között
Bár úgy tűnhet, hirtelen mindenki figyelemzavarral küzd, a nők a valóságban gyakran aluldiagnosztizáltak és -kezeltek, ha ADHD-ról van szó. Ennek rengeteg oka van, az egyik az, hogy esetükben a tünetek radar alatt maradnak, ők pedig csendben szenvednek, és igyekeznek megküzdeni az elvárásokkal, amelyek az iskolában, majd a munkahelyen, illetve családban nehezednek rájuk.
