Nem véletlen, hogy az emberek nem tartanak otthon farkast és inkább a kutyák mellett teszik le a voksot. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karának etológusai egy kutatást szenteltek a témának, és arra jutottak, hogy a kutyák a háziasítás folyamán alapvetően kezelhetőbbé váltak, így lettek alkalmasak az emberrel való együttélésre. Ezt be is bizonyították egy kísérlettel, amiben 16 farkas- és 11 kutyakölyköt neveltek pár napos kortól azonos módon, kézből, és rendszeresen tesztelték őket 3 és 24 hetes koruk között.

A kutatók megfigyelték, hogy ugyan szájkosár feladásakor, behíváskor és ültetéskor a kutyák és farkasok nagy vonalakban hasonlóan viselkedtek, az apport feladatban – azaz, amikor egy eldobott játékot kellett visszavinniük – a kiskutyák jóval többször vitték vissza a kísérletvezetőnek a labdát, mint a farkasok.

A farkasok jellemzően üldözőbe vették, megfogták, de inkább elszaladtak vele, és minden negyedik farkas agresszíven viselkedett, ha el akarták venni tőle a labdát.

Szőrápolás közben a farkasok 12 hetesen többször próbáltak harapni, mint a kutyák, de később már nem volt ebben különbség.

Kubinyi Enikő, a tanulmány vezető szerzője és az ELTE vezető kutatója elmondta: az intenzív szocializációval elérték, hogy sok feladatban irányíthatók lettek a farkasok. A kutyákhoz képest viszont kevésbé voltak kezelhetőek, főként, ha megszereztek valamit vagy nem tetszett nekik, hogy hozzájuk nyúltak. Az anya által nevelt és az emberek által nevelt kiskutyák viselkedése viszont nem különbözött a tesztekben.

Az eredményekből arra következtettek, hogy a háziasítás során fontos szempont volt a kezelhetőség.

„Fontos megjegyeznünk, hogy noha a farkasok megtaníthatók bizonyos feladatok végrehajtására, például leülni, illetve bizonyos szintig irányíthatóak, társállatként való tartásuk – jórészt éppen kezelhetetlenségük miatt – veszélyes, erre nem alkalmasak. Fogságban tartott farkasoknál viszont a szocializáció és a tréning jelentősen javíthatja az állatok életminőségét” – tette hozzá Ujfalussy Dorottya az ELTE Etológia Tanszék Családi Kutya Programjának posztdoktor kutatója.