Vantage point – így hívják a mesterlövészek a kellően védett, ugyanakkor széles területet ellenőrző pozíciókat. A köztársasági elnök széke az egyik utolsó ilyen. És te belecsüccsentél.

Beteg egy hely lett Magyarország, amíg nem voltál itt. Hiszen ismered ezt a pszichopata köcsögöt: nem tűr semmilyen ellenvéleményt, és ha teheti, gyökerestül irtja ki. Ezért menekültél előle Brüsszelbe, és ettől ilyen beteg hely Magyarország: tudniillik nem olyan okos, mint amilyen erőszakos. Most a kétharmaddal övé a teljhatalom, adatvédelmi biztostól a földrajztudósokig elzavarhat bárkit, aki nem gazsulál. De a köztársasági elnököt - azt nem, ha rendben van a doktorija.

Ismered a gerinc roppanását. A szégyent, a megaláztatást. Ismered a hónapokig, évekig tartó őrlődést, a sértettséget, a jogos dühöt, amikor tudod, hogy igazad volt, de a nyers erő, a zsarolás, a megfélemlítés legyőzte szövetségeseidet, aztán téged is. Nem lehet ezt sem elfelejteni, sem megbocsátani.

De nem is kell.

Te valaha egy személyiség voltál. Önálló, szuverén, gondolkodó ember, nem egy sorba kapcsolt kondenzátor. Voltak ötleteid, különvéleményeid, terveid és álmaid. Ez a szörnyeteg elhitte, hogy kiirtotta belőled, hogy zombivá varázsolt, alázatos szolgává, robotzsaruvá. Ilyen zombikból építette fel a birodalmát. Egy ilyen zombi fingotta tele a széket, amibe éppen beleülsz, János. Ez a szag kísértsen a következő években.

Onnan Brüsszelből te eddig is láttad, hogy a magyar gyorsnaszád zsákutcában száguld. Szóltak a kollégák, megmutatták a térképen. Idehaza se rózsás ám a helyzet. Ne tévesszen meg a juhok menete és a gyenge ellenzék; inkább számold át azt a fantasztikus támogatottságot választópolgárba, és mérd hozzá a tízmillióhoz. Pont az itt a szitu, hogy nincs egy komolyan vehető arc, aki ellenpólust képezzen. Ha lenne, százezerszámra cuppanna rá a nép.

Te lehetsz az, János. A büdös életben nem lesz ennél nagyobb lehetőséged.

Smittpál akarsz lenni? Hitvány, gyönge báb? Egy a szektás senkik közül? Felvállalnád, hogy még a gyógyulást is megakadályozod, mert valaha, harminc éve egy koleszban laktál ezekkel a szörnyekkel? Akkor még nem tudhattad, oké, de most már nincs mentség.

Nem kell hősnek lenni. Ez a rendszer pont azért elviselhetetlen, mert nemcsak a nyílt ellenállás nem fér bele, hanem a jogos, megalapozott ellenvélemény se. Nincsenek szavai sem az önkritikára, egyszerűen nem tud mit kezdeni azzal, ha valaki nem ért egyet, és mégse kussol. Ezt a rendszert egy szál csavarkulccsal szét tudja szerelni egy köztársasági elnök, aki rendre felemeli a hangját a legnyilvánvalóbb baromságok ellen. Hiszen ez a rendszer nyilvánvaló baromságokból épült. És az elnököt nem lehet elhallgattatni. Bemehet bármikor a tévébe, és elmondhatja, hogy a szabadságharcunk ostobaság, és hogy Simicska Lajos.

Ennek a rendszernek nem a fenntartása, hanem a lebontása a hazafihoz méltó feladat. A fenntartása rovarok és bűnözők dolga. Van belőlük elég minden méretben és színben.

Eljött a törlesztés ideje. És egyben a vezeklésé. Nagy lépés felismerni végre: a haza minden előtt, és a párt nem a haza.