Se szex, se vér – ezzel a hazugsággal bocsátotta útjára Jáksó László az MTV szappanoperáját. Meg azzal, hogy cserébe jobb lesz. Már az elején kiderült, hogy nem ezek miatt fut ez a dolog a köztévén. Más oka van annak.
"Te leszel a nézők pitypangja"
A Marslakók főcímdalából
Az már a bemutatkozás előtt joggal merült fel, hogy minek az MTV-nek napi sorozat, és erre megvolt a válasz, mindjárt kettő is. Az egyik, hogy szeretnének versenyre kelni a kereskedelmi csatornákkal.
A verseny, az érdekes lesz. A kertévék ugyanis amellett, hogy van némi hazai és nemzetközi tapasztalatuk a szappanopera műfajáról, más, mondhatni tisztességtelen módszereket is bevetnek az öldöklő versengésben.
Figyelem, itt jön a csavar, az ősi plutokrata, liberálbolsevik trükk. Mivel ilyen szigorúak az elvárások, a műsorgyártók azon vannak, hogy minél népszerűbb terméket állítsanak elő. A népszerű kifejezésben természetesen ott van a nép, szóval ebből nem következik, hogy az eredmény szemet gyönyörködtető lesz, mert hiszen a nép sem az, amelyikkel föletetik. Megvannak a mesterei a szappanoperának, ahogy a párizsigyártásnak is. Tudják, hogyan lehet behúzni legalább egymillió embert az alternatív valóságukba, és hogy ennek az első lépése a saját világuk hihető, hiteles felépítése.
Hát ez az MTV-ben nem megy. Eleve szerencsétlen az egész miliő: az újságírás, pláne a magyar bulvárújságírás nem különösebben fotogén szakma, ha meg kiszínezik, akkor hiteltelen lesz. Viszont ahogy fent kiderült, ez sem zavarja a Marslakók készítőit. Jáksó, a „producer” már előre körbehaknizta az országot a varázsigével, miszerint nem tragédia, ha nincs nézettség, hiszen a minőség sosem a tömegeknek szól. A köztévének az a dolga, hogy értéket közvetítsen, tanítson és neveljen, szemben a felületesen szórakoztató magáncsatornákkal. Ezt ő tömören úgy foglalta össze, hogy „nálunk nem lesz szex, nem lesz vér.”
Nem, itt nem arról van szó, hogy a köztévé próbál népszerűvé válni, és ez csak azért nem sikerül, mert a minőségi kultúrának nincs tömegbázisa. Fábry Sándor igazolása is azt mutatja, hogy az egész folyamat fordítva működik. Vannak emberek, akik szar műsort szeretnének csinálni, mert azt tudnak. Olyat, ami semmivel se mélyebb, hasznosabb vagy tartalmasabb a kereskedelmi tévéknél – viszont rosszabb minőségű. Esetleg pont onnan selejtezték ki. Kinek adjuk el az ilyen visszárut? Nyilván az államnak.
Ehhez persze nem árt, ha vannak az embernek barátai a legfelsőbb szinteken. De a legjobban ez az ágazat akkor működik, ha eleve a legfelsőbb szintek barátai fognak bele a gyártásba.
És hogyan lehetne mindezt a trambulinról, mindenkit arcon röhögve? Hát persze! Szóljon a sorozatunk a tényfeltáró sajtóról!