Nem mintha nem lehetne. Ha egy pillanatra eltekintünk attól a ténytől, hogy Gyurcsány a bűn megtestesülése, és ebből kifolyólag minden mozdulatával hazudik, akkor nem tűnik teljesen értelmetlennek egy ilyen tanfolyam. Végül is ha az ő szakmája a politika, akkor magától értetődik, hogy képezni szeretné magát, ezért tanulmányozza a választókat, avagy a zembereket. Megnézni őket közelről bizonyára hasznos annak, aki az ország irányítására vágyik. Hiszen a legfőbb veszély, ami politikusra leselkedik, az a valóságvesztés, amitől aztán azt képzeli többek között, hogy Magyarország keresztény, vagy hogy Matolcsy György láttán a magyarokat elönti a nemi vágy.

Természetesen Gyurcsányt igazából nem is érdeklik az emberek, csak sütkérezni akar a nyomorukban. Ennek bizonyítéka, hogy nem is örökre költözött Miskolcra, a családját se vitte magával, sőt a vagyonát sem osztotta szét. Az is feltűnő, hogy ez az alakoskodó gonosztevő úgy grasszál a lakótelepen, mintha nem is kellene lincseléstől tartania. Az első számú közellenséget nem bántotta senki. És még ha vigyáztak is rá, a családok, akik őket befogadták, hónapokig arról lesznek ismertek a telepen, hogy náluk laktak a Gyurcsányék. Úgy tűnik, ők se szégyellik. Számukra Gyurcsány vállalható. Békemenetnek szerény, épp csak azt mutatja meg, hogy a gyűlölet alábbhagyott. Nem ismeretlen jelenség, Horn Gyula mesélhetne erről.

Gyurcsány húzása pont olyan kézenfekvő, mint kiskutyával, villáskulccsal, hurkatöltővel vagy óvodásokkal fényképezkedni. De vajon mitől bátorodott fel ennyire?

Alighanem attól, hogy egyre kevesebb oka van a szégyenkezésre. Attól, hogy első két évét már megtagadta az őszödi beszéddel, a második kormányzása viszont relatíve nem is volt olyan rossz. Hiszen íme, a nagyokosok még jobban szétkúrtak mindent. Vizitdíj? Ma, ha tehetné, Szócska Miklós a kórházi napidíjat is örömmel bevezetné mellé, hogy legalább szanitécek maradjanak az országban. Nem volt jogos a reformkurzus ellen indított demagóg támadás, és jóval beljebb lennénk, ha engedi Gyurcsánynak azt végigcsinálni a Fidesz, meg a saját pártja, amit mostanra ledobott magáról.

Sokáig duzzogott, amíg aztán megérezte, hogy ezekhez képest még ő is lehet itt kaliber. Kellett ehhez a gazdaságpolitika látványos összeomlása, amely azzal a hülyeséggel együtt semmisült meg, hogy megszorítások nem lesznek, mert nem vezetnek sehova. De, lesznek. Vannak. Aki ennek reményében szavazott a Fideszre, azt kegyetlenül átvágták. Azt is, aki az elkúrást kívánta általuk elkerülni. Kemény ébredések zajlanak a detoxikálóban, és Gyurcsány jelen akar lenni, hogy kiabálhassa: na ugye!

A Gyurcsány-fóbia ideje lejárt, megcáfolta az idő, hogy nincs lejjebb, és hogy nélküle a haza fényre derül. Ettől még nem járna neki ingyen frekvencia és figyelem, csakhogy azóta sincs a placcon más játékos. Az LMP meghirdette az Új Ellenállást, majd ezzel a lendülettel bejelentette feloszlását. A Jobbik vízióinak őrültségét kellőképpen bizonyítja Orbán kudarca. Mesterházy Attila pont annyira vehető komolyan, mint két éve. Bajnai Gordon pedig minden bizonnyal remekül teljesítene, ha valaki elintézné neki, hogy miniszterelnök legyen. Elmenne helyette a lakótelepre, puszilgatna nyugdíjasokat, gyűjtene cédulákat és képviselőket. Ő maga ilyesmit nem tervez a közeljövőben, nem is kötelessége neki, enélkül viszont nem lesz belőle miniszterelnök. Valakinek ezt is el kell végezni.

Ezen a piacon Gyurcsánynak bizony van keresnivalója. A hatalomba pedig két út vezet: az ígérgetés és a cukiság, mert a Haza és haladás blog még Oszkó Péterrel együtt sem ér el kétmillió embert. A lakótelepi hakni lehet, hogy ciki, de a népszerűsödésnek mégis kevésbé ártalmas módja. Most már elégszer kiderült: ennél sokkal veszélyesebb, aki azzal kerül címlapra, hogy megígéri minden szegényembernek az összkomfortos lakást. Gyurcsány Ferenc tudja ezt a legjobban.

Gyurcsányról korábban: A Feri visszatér