Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Kampányzárót tartottak az osztrák szociáldemokraták a Victor Adlerről elnevezett bécsi piacon. Az egybegyűltekkel beszélgettünk, és kielemeztük, hogyan kerülhet hét év után újra kormányra az SPÖ.
„Olyan programot mutattam ma be, amelynek világos éle és hiteles célkitűzései vannak. Ilyenkor gyakran hallani: »Igen, Andi, ez mind szép és jó. Ez mind klasszikusan szociáldemokrata. De az csak az álmodozóknak való.« Tehát mi álmodozók vagyunk, ha mindezt meg akarjuk valósítani. Álmodozók vagyunk, ha ki akarjuk emelni a gyerekeket a szegénységből. Álmodozók vagyunk, ha garantálni akarjuk a gyerekeknek a meleg ételt, ahogyan azt most a nagyvárosban megtettük. Álmodozók vagyunk, ha kiállunk a nők egyenlő jogaiért és az egyenlő munkáért járó egyenlő bérért. Álmodozók vagyunk, amikor a munkaidő csökkentéséről beszélünk. Álmodozók vagyunk, amikor megfizethető lakhatást akarunk garantálni, és amikor ragaszkodunk az elérhető orvosi ügyelethez. Ilyenkor álmodozók vagyunk. De akkor mondok nektek valamit! Tudjátok, az álmodozó csak egy másik szó arra, hogy szociáldemokratákra, kedves elvtársak. Mi vagyunk azok, akik az álmokat mindig is valósággá tettük!” – így fogalmazott Andreas „Andi” Babler az osztrák szociáldemokraták (SPÖ) tavalyi rendkívüli kongresszusán. Az egybegyűltek ennél a résznél ujjongtak, néhányuknak könny szökött a szemébe.
Babler akkor már kilenc éve volt egy kis alsó-ausztriai település, Traiskirchen polgármestere, az országos politikában nem volt sok tapasztalata, leszámítva a párt ifjúsági szervezetének vezetőségében eltöltött néhány évet. Sok jelenlévő újságíró gondolta a beszédet hallgatva, hogy Babler megnyerte magának az elvtársakat (német nyelvterületen a szoci pártok a mai napig elvtársoznak), és ezzel minden előzetes elképzelés ellenére a szocdemek soron kívüli vezetőválasztását is. Az utolsó pillanatban dobta be a kalapba a nevét, a választásnak az akkori pártelnök, Pamela Rendi-Wagner és kihívója, a befolyásos burgenlandi tartományi vezető és exrendőrfőnök, Hans Peter Doskozil közötti leszámolásról kellett volna szólnia. Úgy tűnt azonban, hogy Bablernek sikerül lendületet vennie, és akár még győzhet is.
Végül azonban az történt, amire mindenki számított. Doskozil a hármas versenyben első lett, a második fordulóban pedig megverte Bablert, aki elfogadta az eredményt. Csakhogy az osztrák közszolgálati tévé egy újságírójának feltűnt, hogy valami nem stimmel a szavazatokkal: a kettejükre érkezett voksok összege nem egyezik az összes leadott szavazat számával. Néhány nappal később kiderült, hogy nem egyszerű elszámolásról van szó, valaki felcserélte a neveket az Excel-táblázatban, a valódi győztes Babler, nem pedig Doskozil. Nem a legerősebb kezdés egy reform pártelnöknek, aki új alapokra akarja helyezni az osztrák szociáldemokráciát.
A vezetőválasztási baki már több mint egy éve történt, és az akkori mélyponthoz képest az SPÖ-nek sikerült valamennyire feljönnie a közvélemény-kutatásokban. A legutolsó felmérésekben 20 és 21 százalék között mozogtak, amivel harmadikok lennének a most vasárnapi választáson a szélsőjobboldali FPÖ és a jobbközép Néppárt, az ÖVP mögött. A kormányba így is bekerülhetnek, jelenleg egy néppárti-szocdem-liberális koalíció tűnik ugyanis a legvalószínűbbnek. De Andreas Babler meglepetéseredményre számít –legalábbis erről beszél szombat délelőtt a bécsi Victor Adler Markton, pár ezer egybegyűlt szimpatizáns előtt a párt kampányzáróján.
Bécs a második legnépesebb város német nyelvterületen, a kerületei városok a városban. A szélsőjobboldali FPÖ pénteken tartotta a kampányzáróját, ők a központban, a Stephansplatzon. Az ÖVP a pártirodája elé hívta a szimpatizánsait, ami a parlamenttől csak néhány percnyi sétára van. A Victor Adler Markt és környéke nagyon nem hasonlít a Stephansplatzra. Ez egy piac, munkáskörnyék, nem túl messze, de a központtól kijjebb. Victor Adler, a piac névadója alapította az osztrák szociáldemokrata pártot 1889-ben.
Babler a tőle megszokott hévvel beszél. Egyszerű inget és nadrágot visel, fehér sportcipővel. Messziről kicsit hasonlít Botka Lászlóra, bár jóval alacsonyabb.
„Szavazattok a szociáldemokráciára, emeljétek fel magatokat!” „Az nem megy, hogy a leggazdagabbak kevesebb adót fizetnek, mint az, aki a hónap végén alig jön ki a fizetéséből!” „Nem járja, hogy annyit keresnek a tanárok, amennyit!” „Pragmatikus, de emberséges bevándorláspolitikára van szükség!”
Szokásos szociáldemokrata üzenetek ezek, amelyeket Babler hitelesen képvisel. Mindenképpen hitelesebben, mint a párt vezetői – szinte egytől egyig a szó szoros értelmében eurómilliomos egykori üzletemberek, tanácsadók – az elmúlt években tették. Babler munkáscsaládban nőtt fel, meghatározó politikai élménye a bezáró gyár, a magára hagyott kisember története, ezeket amikor teheti, el is mondja.
Miután lemegy a színpadról, elvegyül a tömegben. Jó kívánságokat fogad, aláír, kezet ráz, ölelkezik, vigasztal, fotózkodik. Ilyenkor van elemében. Traiskirchenben 70 százalék fölötti eredménnyel választották meg polgármesternek, kétszer is. Tapasztalatlansága akkor mutatkozik meg , amikor nem a néppel, hanem újságírókkal kell beszélgetni. Ilyenkor elfelejt mosolyogni, láthatóan nagyon koncentrál. Egyszer, akkor még nem volt pártelnök, azt mondta egy podcastban, hogy marxista, mindig is az volt. Aznap este egy osztrák tévében nekiszegezték a kérdést, hogy ezt komolyan gondolta-e. Mert hogy fiatalként még elmegy, de ő már elmúlt ötven. Mire rávágta, hogy nem marxista, semmilyen esetben sem. Egy másik alkalommal „imperialista projektnek” nevezte az Európai Uniót, „ami rosszabb, mint a NATO”. Ehhez azért kell fantázia.
Mindenesetre, ha Babler marxista és EU-ellenes is, ezeket a nézeteit nem hangoztatja, mióta pártelnök lett. Inkább amiatt kritizálják, hogy nem nagyon hangoztat semmit: eltűnt a kampányban.
Az ugyanakkor látszik, hogy az SPÖ törzsszavazói odavannak érte. „Autentikus, olyan, mint mi vagyunk. Engem meggyőzött” – mondja egy idős férfi. Huszonnégy éve párttag, mindig is a szociáldemokratákra szavazott. Egy fiatal lány arról beszél, jólesett neki, hogy „Babler lejött hozzánk vidékre”. Az SPÖ-nek ugyan vannak vidéki szavazói, de a fővárosban a legerősebb. Amióta Bécs külön tartományt alkot, mindig a vörösök viszik el. Babler viszont nem bécsi, és nem is a mindenható bécsi SPÖ jelöltje, bár a főpolgármester, egyben a bécsi alapszervezet vezetője, Michael Ludwig többször hangsúlyozta, hogy egy emberként állnak mögötte.
A lány szerint viszont Babler nem „az elit” embere, és ebben valószínűleg igaza van. Ő egyébként a párt ifjúsági szervezetének, a Szocialista Ifjúságnak a tagja. Amikor arról kérdezem, miért lépett be, azt mondja, jó lehetőségnek gondolja mindenkinek, aki tenni akar valamit a politikában. (Eszembe jut, amikor Gyurcsány Ferenc néhány éve a Partizán stúdiójában többször nekiszegezte a költői kérdést Gulyás Mártonnak, szerinte mégis mit tud ajánlani annak, aki ma be akar lépni a Demokratikus Koalícióba. Az SPÖ legrosszabb esetben közösséget, a legjobban közösséget és egy tartományi miniszteri posztot tud ma adni annak, akit érdekel az ilyesmi.)
Egy idős nő épp az előbb fogott kezet Bablerrel, nagyon szorít neki. Megkérdezem, mióta SPÖ-szavazó. „Tudja, 82-ben jöttem ide Romániából, de hamar kiderült számomra, hogy annak ellenére, amit ott láttam, amit »kommunizmusnak« meg »szocializmusnak« neveztek, én itt az SPÖ-re fogok szavazni. Az értékek miatt, nem lehetett máshogy.” Azt mondja, tudja, hogy a Babler elég balos, balosabb, mint az utóbbi évek pártvezetői, de szerinte a többi párt meg a szélsőjobbhoz igazodik, a közép eltolódott. Bablerből szerinte nem lesz kancellár, sajnos.
Egy másik fiatal lány azt mondja, elsősorban azért szavaz az SPÖ-re, hogy a pártvezér a kancellári székbe kerüljön. De aziránt is felelősséget érez, hogy a szélsőjobb előretörését megállítsák, ami szerinte csak ezzel a párttal lehetséges. Sokan a barátai közül a kommunistákra fognak szavazni, de szerinte a KPÖ (Osztrák Kommunista Párt) csak egy szimbólum, ez a választás többről szól (a KPÖ a 4 százalékos bejutási küszöbön billeg). És tényleg kancellár lesz Bablerből? „Reménykedni azért még lehet, sőt kell is.”
Egy középkorú nő azért szavaz az SPÖ-re, „mert ők építették ezt az országot”. Ebben igaza van, bár azt már nem teszi hozzá, hogy nem voltak egyedül. 1945 óta 16 kancellárja volt Ausztriának, az ügyvivőket nem számítva, nyolcat az SPÖ, a másik nyolcat az ÖVP adta. Az országot alapjaiban meghatározó úgynevezett Proporz-rendszer lényege, hogy az állam működtetésének, szervezésének fontos tereiben egyenlő arányban képviseltessék magukat a két nagy párt emberei. Az ÖVP és az SPÖ közötti leosztásos rendszerről és a Néppártról ebben a cikkben írtunk bővebben:
Az, hogy a két nagy párt között sokáig a legfontosabb ügyekben konszenzus volt, a közös tragédiákból következett: újjá kellett építeni az országot a világháború után. Ez a konszenzus mára elveszett, és lassan nincs olyan aktív politikus egyik pártban sem, aki még emlékszik rá. A különbségek hangsúlyozása kifizetődőbbnek bizonyult.
Pedig ha valamiből elegük van Ausztriában az embereknek, akkor az a koalíciós partnerek közti állandó vita, amelyből már az úgynevezett „nagykoalíciók”, az ÖVP–SPÖ kormányok alatt is sok volt, most pedig egy soha nem volt hármas együttműködés tűnik a legvalószínűbbnek. Az ÖVP kancellárjelöltje (és a jelenlegi kancellár), Karl Nehammer és Babler taszítják egymást, ami egy választási kampányban normális is, de az ellenérzés olyan szintű, hogy nehéz elképzelni, hogyan fognak vasárnap után egymás mellett állva arról beszélni, végső soron mennyi közös van bennük.
Ugyanakkor az SPÖ már nagyon visszatérne a hatalomba, legutóbb hét éve voltak kormányon (az ÖVP 34 éve egy rövid megszakítást leszámítva folyamatosan). Lehet arról hallani, hogy ha Bablerrel nem megy, mással próbálják meg a koalícióépítést. Árnyoldala is van annak, ha az ember nem az elit jelöltje. Például bármikor a hátsójába haraphat a bécsi SPÖ.
Holnap a pártok eredményváróival, este egy rövid, másnap egy hosszabb elemzéssel jelentkezünk.
