Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Amíg Ukrajna nem oldja fel a Lukoil orosz olajipari vállalat szlovákiai és magyarországi tranzitszállításaira vonatkozó tilalmat, Budapest nem járul hozzá ahhoz, hogy az EU-tagállamok megkapják korábbi ukrajnai fegyverszállításaik 6,5 milliárd eurós ellentételezését. Az Európai Békekeretre vonatkozó, több magyar miniszter által is megerősített döntést más megvilágításba helyezi, hogy Magyarország már a Lukoil-ügy kipattanása előtt is megakadályozta a kifizetéseket. A magyar–ukrán kapcsolatokban nem ez az első zsarolás, a viszony utóbbi tíz évét a szankciókkal való kölcsönös dobálózás jellemzi.
Végtelennek tűnik az Orbán-kormány tárháza, legalábbis ami azt illeti, mire hivatkozva lehet aránytalanul komoly büntetéseket kiszabni az orosz agresszió ellen már több mint három éve harcoló Ukrajna ellen. A legutóbbi körben a Magyarországra és Szlovákiába irányuló orosz vezetékes kőolajszállítások ügye került a középpontba: miután július közepén Volodimir Zelenszkij ukrán államfő aláírta a második legnagyobb orosz olajpari céget, a Lukoilt sújtó ukrán szankciók megszigorításáról szóló rendeletet, nem érkezik Lukoil-olaj Ukrajnán keresztül a két közép-európai országba.
Ez egyelőre nem jelenti azt, hogy Szlovákia vagy Magyarország kevesebb olajat kapna a Barátság csővezetéken keresztül, ukrán közlések szerint mindkét országba változatlan mennyiségű fekete arany jut.
Budapest mindenesetre most bejelentette: amíg nem újulnak fel a Lukoil-szállítások, Magyarország nem járul hozzá ahhoz, hogy az EU-tagok megkapják azt a 6,5 milliárd eurót, amely járna nekik a korábbi ukrajnai fegyverszállításokért.
A gond „csak” annyi, hogy az Orbán-kormány már az utóbbi hónapokban is akadályozta a kifizetéseket, pedig akkor még folyamatosan érkezett Lukoil-olaj az országba.
Magyar érvelés szerint Kijev a magyar és szlovák „békepolitikát” vette célba, és azért akadályozza a Lukoil-exportot, hogy váltásra kényszerítse Budapestet és Pozsonyt. „Az is azt mutatja, hogy ez a cél, hogy Csehországba továbbra is érkezik a Barátságon keresztül Lukoil-nyersanyag” – hangsúlyozza az Orbán-kormány. Bár ez igaz, Csehország, amely – Magyarországgal és Szlovákiával – jogot kapott Brüsszeltől arra, hogy átmeneti ideig folytassa a csővezetékes orosz olajimportot, jóval többet tesz az orosz olajról való leválásért, mint a másik két ország: néhány év alatt a csehországi orosz olajszállítások részaránya 55 százalékról 40-re csökkent, s Prága közölte, teljesen le akarja állítani az orosz energiahordozók vásárlását.
Jogfosztó oktatási törvény
Budapest már korábban is aránytalanul nagy büntetésekkel sújtotta Ukrajnát: amikor a volt szovjet tagköztársaságban 2017-ben elfogadták a kárpátaljai magyar kisebbség szerzett jogait valóban csorbító oktatási törvényt, Orbánék bejelentették, amíg Kijev nem visszakozik, Budapest blokkolja keleti szomszédja EU-s és NATO-csatlakozási törekvéseit. Ezzel a politikával akkor sem hagyott fel Budapest, amikor Oroszország 2022. február 24-én megtámadta Ukrajnát, és a védekező államnak életbevágóan szüksége volt a nyugati fegyverekre. A magyar politika a háború kezdete óta a tűzszünetre koncentrált, ám ez nem jelentett volna mást, mint Ukrajna segélyezésének leállítását és a támogatás nélkül maradt ország kapitulációját.
Az Orbán-kormány a magyar kisebbség ügye mellett más indokokat is talált az Ukrajnának szánt források és egyéb támogatási formák visszatartására. Az egyik ilyen az OTP Bank volt, amelyet Ukrajna azért helyezett az oroszok háborúját támogató cégek (egyébként semmilyen következménnyel nem járó) listájára, mert a legnagyobb – egyébként Ukrajnában is jelen lévő – magyar pénzintézet nem számolta fel oroszországi jelenlétét. Amikor Kijev tavaly – ideiglenes jelleggel – levette az OTP-t a „szégyenlistáról”, Szijjártó Péter külügyminiszter közölte, ez nem jelent semmit, Magyarország csak akkor járul ismét hozzá Ukrajna támogatásához, ha Budapest garanciákat kap arról, hogy Kijev végleg visszavonja az OTP elleni vádat.
Még több igény
Közben bővültek is a magyar kisebbséggel kapcsolatos budapesti követelések. A Budapest által a közelmúltban Ukrajnának átadott 11 pontos javaslatcsomag egyik eleme az volt, hogy Kijev ismerje el a Kárpátalját „hagyományosan magyar területnek”. Korábban ilyen igények nem voltak, ahogy olyan sem, amely arra vonatkozott volna, hogy Kárpátalja minden részében – ott is, ahol nem élnek magyarok – kétnyelvű feliratokon szerepeljenek a helységnevek és egyéb hivatalos információk. Ukrán források szerint egy másik pontban Budapest ahhoz kötötte Ukrajna támogatását, hogy Kijev szavatolja a magyar kisebbség parlamenti képviseletét.
Akadtak olyan alkalmak is amikor nem is közvetlenül Ukrajnát zsarolta Magyarország, az agresszió áldozatává vált ország csak rosszkor volt rossz helyen. Orbánék tavaly év végén például attól tették függővé az Ukrajnának szánt támogatás megszavazását – vagy legalábbis el nem utasítását –, hogy Brüsszel átutalja-e Magyarországnak a neki „járó”, ám a különböző EU-s aggályok miatt visszatartott eurómilliárdokat.
Kölcsönös bizalmatlanság
A kétoldalú viszonyt talán nem is a zsarolóakciók mérgezik a legjobban, hanem a teljes és látványos kölcsönös bizalmatlanság. A HVG forrásai szerint
a magyar kormány nem bízik a kijevi vezetők jó szándékában, és Kijevben sem hiszik el, amit Budapesten mondanak vagy ígérnek.
A magyar politikusok emlékeztetnek arra, hogy 2017-ben volt egy olyan, a magyar és az ukrán fél által is elfogadhatónak tartott oktatási törvénytervezet, melynek szövegét az ukrán fél végül a szavazás napján, a parlament folyosóján írta át.
Kijevben pedig épp most azt nem felejtik el, hogy Magyarország nem fejezte ki részvétét a kijevi gyermekkórház elleni orosz rakétatámadás után, illetve hogy Orbán Viktor úgy tárgyalt a közelmúltban Kijevben Volodimir Zelenszkijjel, hogy tudta, hamarosan Moszkvába utazik, ahol Vlagyimir Putyin orosz államfő fogadja majd őt. Kijevi vélemények szerint Orbán már csak ezért is alkalmatlan arra, hogy „békemissziót” valósítson meg és közvetítsen Moszkva és Kijev között.
