Egy egész egyház eltartására elég vagyont gyűjtött össze, pályafutását valószínűleg még a szovjet titkosszolgálatnál, a KGB-nél kezdte, most pedig teljes mellszélességgel kiáll az Ukrajna ellen indított orosz agresszió mellett – ő Kirill pátriárka, az orosz ortodox egyház feje. Az egyházfő annyira belevetette magát a propagandába, hogy alighanem őt is rá fogják tenni az agresszió miatt nyugati szankciókkal büntetett orosz személyiségek listájára.
Két ideológiai oszlopa van az Ukrajna ellen február 24-én indított orosz háborúnak: az egyik az „ukrán nácizmus elleni harc” a másik pedig a Nyugat által sárba tiport "hagyományos keresztény értékek" megvédelmezése. A „nácizmus” elleni harc egyik fő ideológusa a korábban ravasz és tapasztalt diplomataként ismert, mára a Kreml érveit szolgaian visszamondó Szergej Lavrov külügyminiszter, aki a napokban azt találta mondani, a kijevi vezetés annak ellenére is náci, hogy Volodimir Zelenszkij államfő zsidó származású, hiszen mint – legalábbis Lavrov szerint – közismert, hogy a legvadabb antiszemiták a zsidók közül kerülnek ki.
A keresztény értékek fő védelmezője az orosz ortodox egyház élére 2009-ben megtett Vlagyimir Mihajlovics Gungyajev, ismertebb nevén Kirill pátriárka. A 75 éves egyházfő sohasem fukarkodott a Vlagyimir Putyin államfőt dicsérő szavaktól, volt, amikor a Kreml urának országlását „isteni csodának” nevezte, most pedig szinte naponta szállítja az újabb érveket az ukrajnai háború igazságosságának az alátámasztására.
A konfliktus kitörésének első napjaiban azt mondta, a Moszkvában csak „különleges katonai műveletnek” nevezhető offenzíva a jó és a gonosz összecsapása: a Nyugat rá akarta erőszakolni az Ukrajnától elszakadni akaró keleti területekre a maga értékrendjét, s miután a szakadárok nem engedélyezték a melegfelvonulást – Kirill szerint ez lenne a jele annak, hogy az adott terület behódolt a gonosznak – a Luhanszki és Donyecki Népköztársaság ellenséggé vált a Nyugat szemében.
Egyházának papjai szorgalmasan áldják meg az orosz fegyvereket és a pátriárka gyakorlatilag felmentést adott a katonáknak az ellenség gyilkolása alól is. „Igazságszolgáltatás nélkül nincs megbocsátás. Mi, a megbocsátásunkkal isten kegyelmébe ajánljuk ellenségeinket, hogy az Úr maga döntsön a sorsukról, a büntetésről vagy a kegyelemről. Így nem az emberi bűnökkel, az eltévelyedéssel, illetve sértésekkel kapcsolatos keresztény álláspontunk lesz a haláluk oka, hanem az az isteni ítélet, ami mindenkit elér” – magyarázta.
Vita a pápával
Sokat elárul Kirillről a Ferenc pápához fűződő viszonya is. A katolikus egyházfő több alkalommal is azt kérte a moszkvai főpaptól, hogy szólaljon fel a háború ellen, ám eddig mindig elutasításra talált. Legutóbbi beszélgetésük során a pápa elmondása szerint Kirill a mondandója felét arra pazarolta, hogy gyakorlatilag felolvasta az inváziót igazolni kívánó hivatalos magyarázkodást. Ferenc ezzel szemben azt hangsúlyozta, feladatuk nem az, hogy a politikusok nyelvén szóljanak, hanem az, hogy közvetítsék Jézus igéjét.
A pápa a kudarcokat látva lemondta a Kirillel tervezett újabb személyes találkozást, és a Corriere della Sera című lapnak adott nyilatkozatában azt mondta, az ortodox egyház vezetője nem viselkedhet Putyin ministránsaként. Az orosz ortodox egyház azonnal bírálta Ferencet, és azt állította, a pápa „helytelenül adta vissza a beszélgetés tartalmát”. A közleményben ugyanakkor nem említették, miben tévedett Ferenc, csak azt hangsúlyozták, a katolikus egyházfő szavai nem járulnak hozzá a két egyház közötti párbeszéd folytatásához.
Kirillnek nem ez az első háborúja, a 2016 óta tartó szíriai orosz beavatkozás is megkapta az egyház támogatását, akkor azért tetszett az egyházfőnek Aleppo és több más település földig rombolása, mert Oroszország a "terroristákkal" és "hitetlenekkel" harcolt. „A terrorizmus elleni küzdelem szent háború és ebben valószínűleg most Oroszország vesz részt a legaktívabban” – vette védelmébe a pátriárka a beavatkozást. A valamennyi orosz háborút támogató Kirill alighanem felkerül a nyugati szankciók által sújtott személyek listájára: a hatodik EU-s szankciós csomagot már közzétették, és a tagállamok minden bizonnyal igent mondanak a főpap megbüntetésére.
Kölcsönös elégedettség
Az orosz állam és az ortodox egyház együttműködése mindkét fél számára hasznos volt eddig. A kommunizmus eszméjében joggal csalódott oroszoknak a Szovjetunió 1991-es felbomlása után leginkább az orosz nacionalizmus újjáélesztése adott új erőt és II. Alekszij pátriárka, majd utódja, Kirill is egyértelműen támogatta az „orosz világ” kiszélesítését szolgáló törekvéseket. Az egyháznak az illiberális törvények is tetszettek: az ortodox papság nagyobb része közismerten homofób, s nem csak az iskolákban és a tévében támadták a „perverzeket”, hanem a templomokban is.
Az egyháztól kapott támogatásért cserébe Putyinék is sokat adtak: pénzt, új templomokat, hatalmat és nem utolsó sorban kizárólagosságot: kevés olyan időszak volt az orosz történelemben, amikor a világi hatalom a mostanihoz hasonló eltökéltséggel küzdött az ortodoxok befolyását esetleg csökkentő vallási közösségek ellen. Emlékezetes az is, hogy többévi börtönt kaptak a Pussy Riot női punkzenekar tagjai, akik az egyik moszkvai nagytemplomban adták elő Putyint becsmérlő dalukat.
A pénzből a már korábban is gazdagnak számító Kirill is jócskán részesült. Az egyházfő és kiterjed rokonsága mesés ingatlan és egyéb vagyont halmozott fel, akadnak olyan elemzők, akik dollármilliárdokban mérik az egyházfő vagyonát. A Meduza nevű internetes portál még 2020-ban jelentette meg azt az oknyomozó újságírók által írt cikket, amely szerint Kirill és két másodunokatestvére legalább hárommillió dollár értékű ingatlanvagyont gyűjtött össze Moszkvában és Szentpéterváron. A világi nevén Vlagyimir Gungyajevnek hívott Kirill két méregdrága lakással rendelkezik a fővárosban, eggyel pedig Szentpéterváron, közeli rokonai pedig tovább öt ingatlannal büszkélkedhetnek a két legnagyobb oroszországi városban. Oroszországi lapjelentések szerint Kirillnek több vállalkozása is van, s vásárolt magának egy svájci hegyi villát, valamint több ingatlant Szmolenszk és Kalinyingrád térségében.
Szégyenlős főpap
Kirill nem akar büszkélkedni gazdagságával, amikor 2009-ben egy olyan fénykép jelent meg róla, amin egy több mint 30 ezer dollárba kerülő órát viselt, hivatalának emberei gyorsan leretusálták a képről az arany Breuget-t. Arra viszont nem figyeltek, hogy eltüntessék az óra tükörképét a polírozott asztalról, így hazugságban maradtak.
Kirill a múltjáról sem beszél, valószínűleg azért nem, mert van mit takargatnia. Például azt, hogy a szovjet időkben – II. Alekszijhez hasonlóan – valószínűleg együttműködött a KGB-vel, a rettegett szovjet titkosszolgálattal. A szovjet levéltárakból származó – nyilvánosan nem közölt – dokumentumok szerint Kirill – Mihajlov néven – nem csak egyszerű ügynök volt, hanem olyan aktív besúgó, aki tevékeny részt vállalt a KGB munkájában. Ahogy Alekszij, úgy Kirill sem ismerte be, hogy a KGB-nek dolgozott volna, pedig kevés olyan történész van, aki elképzelhetőnek tartja, hogy a szovjet időkben a magas egyházi méltóságot viselő személyek – Kirill szmolenszki metropolita volt – nem működtek együtt a titkosszolgálatokkal. Az igazságot valószínűleg Putyin is tudja, már csak azért is, mert ő is a KGB-ből indult, és mielőtt államfővé tették, az orosz titkosszolgálat, az FSZB első embere volt.