Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Az oroszok minden erejüket a stratégiailag számukra több szempontból is fontos Donbasz régió bevételére összpontosítják. Létszámfölényben vannak, de ha ki is tudják fárasztani az ukrán ellenállást, akkor is inkább elhúzódó, véres háborúra számíthatnak.
Olyan fegyveres összecsapásnak leszünk tanúi európai földön, amilyenre nemzedékek óta nem volt példa – ez az, amit a legtöbb katonai szakértő jósol az orosz–ukrán háború második felvonásának titulált, hétfőn éjjel indult donbaszi offenzíváról. Az orosz hadsereg most teljes erejével a kelet-ukrajnai Donbasz régió meghódítására fókuszál, ez az a két megye, Donyeck és Luhanszk, amelyet már 2014-ben megkíséreltek elfoglalni az oroszpárti szeparatisták révén, de amelynek csupán egyharmada került az oroszbarát alakulatok kezére.
Moszkva legalább 40 ezer katonát kivont Észak-Ukrajnából, hogy Oroszországban és Fehéroroszországban újraszervezze, felfegyverezze őket, és várhatóan a következő hetekben legalább egy részüket Oroszországon keresztül haladva keletre vezényelje.
De miért is olyan fontos Donbasz az oroszoknak?
Egyrészt azért, mert a február 24-e óta tartó orosz–ukrán háborúban a moszkvai vezetés egyelőre nem érte el a célját. Nem sikerült Ukrajnát elfoglalniuk egy villámháborúban, viszont valamilyen eredményt fel kell mutatniuk Vlagyimir Putyin orosz elnöknek.
A Kreml eredeti célja az volt, hogy az orosz katonák egyszerre hódítsák meg az ország északi, déli és keleti részét. A hetek óta tartó harcokban azonban kudarcot kudarcra halmoztak: kénytelenek voltak visszavonulni a Kijev környéki területekről, ráadásul az ukránok a Moszkva nevű legendás orosz hadihajót is megsemmisítették a Fekete-tengeren. Az eredeti cél teljesítése reménytelennek tűnt. Ezért döntött úgy Moszkva, hogy minden erejével a Donbasz bevételére összpontosít. Kelet-Ukrajna egyébként is már azóta az Oroszország és Ukrajna közötti harcok epicentruma, hogy az oroszok 2014-ben bevonultak az országba.
Az északi harcok, amelyeket Ukrajna az elmúlt hét hétben megnyert, főleg Kijev környéki városokban és sűrűn lakott külvárosokban dúltak. Ám a délkeleti háborút ezzel szemben egy hatalmas sík vidéken fogják vívni. Ez alapvetően változtatja meg a harcok jellegét, ahogy az alkalmazható fegyvereket és a stratégiákat is. A keleti harcok az orosz határig húzódó utánpótlási vonalakhoz közelebb kezdődnek. Márpedig ez kulcsfontosságú lehet a gépesített orosz hadseregnek, amely egy nagyszabású és hagyományos támadás keretében halad előre.
Kelet-Ukrajna elfoglalása azért is fontos Moszkvának, mert jelentős stratégiai előnyökkel járna Oroszországnak. Ukrajna régi szén- és acéltermelő területei az ország keleti részén az Oroszországgal közös északi határtól egészen délig, az ostromlott Mariupol kikötővárosig húzódnak. Ez az a régió, amely az ukrán GDP közel húsz százalékát adja, míg az ország többi része nagyrészt mezőgazdaságra épül. Tehát a Donbasz nemcsak nyersanyagokban gazdag, hanem iparilag is fejlett régiónak számít.
Délen az ukrán harcosok egy kiterjedt, füstölgő acélgyárban húzódtak meg. Ez az ukrán erők egyik utolsó óvóhelye Mariupolban. Ennek a városnak az elfoglalása jelentős győzelem lenne Oroszországnak. Lehetővé tenné azt, hogy stratégiai szempontból fontos szárazföldi hidat hozzanak létre Kelet-Ukrajna és a 2014-ben elfoglalt Krím-félsziget között, amivel Ukrajnát gyakorlatilag elvágnák a Fekete-tengertől.
És van még egy szempont, amit a Kremlben figyelembe vesznek. A keleti rész bekebelezésével teljesülne az orosz elnök néhány olyan ideológiai célja is, amire Ukrajna megszállását alapozta. Eleve Donbasz régió Oroszország szíveként jelenik meg a moszkvai propagandában. Ha sikerülne legalább azt orosz ellenőrzés alá vonni, akkor Putyin végre győzelemként adhatná el odahaza a háborút. Putyin a május 9-i orosz győzelem napjára – a nemzet politikai-katonai naptárának legjelentősebb dátumára – kézzelfogható katonai győzelmeket szeretne elérni. Az ünnep a Szovjetunió második világháborúban Németország felett aratott győzelmének évfordulóját jelzi. Olyankor a moszkvai Vörös téren impozáns katonai díszszemle keretében vonulnak fel az orosz katonák. Ha Donbaszt bevennék május elejéig, akkor lenne mit ünnepelni. Csakhogy nem ennyire könnyű a régió elfoglalása.
Véres háborúra kell felkészülni
Az orosz offenzíva keleten valószínűleg nem lesz sokkal sikeresebb, mint a korábbiak. Egyes szakértői értékelések szerint például azért sem, mert az oroszok nem tartották meg azt a műveleti szünetet, amelyre valószínűleg szükség lett volna ahhoz, hogy az Északkelet-Ukrajnából kivont sérült egységeiket újjáépítsék és megfelelően integrálják a kelet-ukrajnai műveletekbe. A Kijev környékéről kivont és a donbaszi harcokba visszatérő orosz erőket a legjobb esetben is csak összefoltozták vagy más sérült egységek katonáival töltötték fel.
Oroszország ugyanakkor a siker érdekében megduplázhatja, vagy talán meg is háromszorozhatja erőit a Donbaszban, ami döntő változást jelenthet Moszkva javára. Oroszország az elmúlt napokban 30-ról 40-re növelhette a zászlóaljak számát Kelet-Ukrajnában. Az oroszok különös hangsúlyt fektetnek az előzetes műveletekre, például bombázzák a térségben beásott ukrán erők utánpótlási útvonalait.
A katasztrofálisan alacsony orosz katonai morálról, valamint a folyamatos logisztikai kihívásokról szóló gyakori jelentések mégis azt mutatják, hogy a kelet-ukrajnai orosz egységek tényleges harci ereje a zászlóalj-taktikai csoportok számában kifejezett, papíron látható erejéhez képest töredék.
Az oroszok képesek lehetnek arra, hogy a tűzerő nagyfokú koncentrációja és a pusztán a nagyobb létszám révén kimerítsék az ukrán állásokat Kelet-Ukrajnában. Ennek azonban óriási ára lesz, ráadásul az ukrán taktikai veszteségek nem jelentenék a kelet-ukrajnai hadjárat végét. A háború lezárását pedig végképp nem.
A moszkvai vezetés azért sincs könnyű helyzetben, mert az orosz hatóságok egyre növekvő harcképtelenséggel szembesülnek mind a sorkatonai, mind a szerződéses állomány körében. Az ukrán vezérkar április 18-án arról számolt be, hogy az orosz erők április 24-ig további egységek felállítására tettek erőfeszítéseket Rosztovban és a Krímben, hogy egy „második lépcsőfokot” alakítsanak ki a megszállt Ukrajna közigazgatási épületeinek és infrastruktúrájának elfoglalására.
A csapatok létszámában és fegyverzetében mutatkozó orosz előny ellenére a nyílt terep legalább egy előnyt kínál az ukrán védők számára – állítják katonai szakértők. Ugyanis bármilyen egység próbál előrenyomulni, legyen az egy több tucat katonából álló szakasz, vagy egy páncélozott járművekkel teli zászlóalj, olyan területeken kell átkelnie, ahol nincsen fedezék. Márpedig az ukránok már bebizonyították, hogy az orosz erők feltartóztatásában hatásosnak bizonyult a stratégiájuk: lerombolják a saját infrastruktúrájukat, például gátakat, hogy árvizet okozzanak, vagy hidakat, hogy lezárják az utakat. Így teszik sebezhetővé az oroszokat az ellentámadáskor.
A Donbaszban sem várható más forgatókönyv. A hidak, utak és mezők mind aláaknázhatók és esetleg megsemmisíthetők, hogy az orosz erőket a védelmi állásokba beásott ukrán katonák felé irányítsák. Ezeket páncéltörő irányított rakétákkal fogják felfegyverezni, és tüzérséggel támogatják majd őket, amely már előre megcélozta a fontos terepdarabokat, például az útkereszteződéseket.
Ám az orosz hadsereg is tanult a Kijev külvárosaiban, valamint az Azovi- és a Fekete-tenger partvidékén elkövetett hibákból. A felülről irányított struktúra miatt, amely a harctéri tiszteknek kevés önállóságot biztosított, a Kreml most egyetlen hadszíntérparancsnokot nevezett ki, Alekszandr V. Dvornyikov tábornokot, az orosz hadsereg korábbi grozníji és szíriai parancsnokát, aki az ottani brutális taktikáiról hírhedt. Már önmagában ez azt jelzi, hogy az ukránok nem számíthatnak könyörületre.
A nyugati fegyverek nem elegendők az ukrán győzelemhez
Az sem mindegy a harcok kimenetele szempontjából, hogy az ukránok fegyverellátása mennyire lesz gördülékeny. Az Egyesült Államok a napokban kezdi meg az ukrán csapatok kiképzését a Biden-kormány által küldött nagy teljesítményű ágyúk kezelésére. Volodimir Zelenszkij elnök többször követelt több és jobb fegyvert a Nyugattól. Az ukrán elnök abban bízik, hogy ha elég fegyvert kap, akkor a jelenlegi patthelyzetet győzelemre tudja váltani. De korántsem biztos, hogy az ukrán elnök reménye beigazolódik. Eddig amit nyilvánosan felajánlott a Nyugat - például egy tucat T-72-es harckocsit Csehországból, 10 Switchblade 600-as drónt az Egyesült Államokból vagy 120 páncélozott járművet Nagy-Britanniából -, azok nem tűnnek elegendőnek a katonai egyensúly megfordításához. Most 11 helikoptert is kapnak az USA-tól.
Az orosz védelmi minisztérium azt állította, hogy az orosz erők április 18-án megsemmisítettek egy lvivi logisztikai központot, amelyet az Egyesült Államokból és az Európai Unióból Ukrajnába érkező fegyverek tárolására használtak. Ezt más források nem erősítették meg. Az orosz erők nyilvánvalóan arra játszanak, hogy megzavarják az ukrán hadseregnek szánt nyugati segélyszállítmányokat. Csakhogy szakértők szerint valószínűleg nem rendelkeznek nagy számban olyan precíziós fegyverekkel, amelyek ahhoz szükségesek, hogy gyakori csapást mérjenek ezekre a nyugat-ukrajnai célpontokra.
A kérdés a Nyugat számára az, hogy fokozzák-e az ukránok fegyverellátását, abban a reményben, hogy így az ukránok a szárazföldön ki tudják szorítani az orosz erőket a Dnyeper déli torkolatánál lévő Herszonból, és a Donbasz más részein.
Az, hogy a NATO korábban megtagadta az orosz tervezésű vadászrepülőgépek szállítását az ukránoknak, jelzi, hogy különösen az Egyesült Államok ideges. Részben a kiszámíthatatlan Kreml provokálása miatt, részben pedig azért, mert a túlzott támogatás Washington szerint túlságosan megváltoztatná az erőegyensúlyt. Katonai szakértők szerint a fordulópontot az jelentheti, hogy Lengyelországnak megengedik-e, hogy az arzenáljában lévő mintegy 100 orosz T-72-es harckocsit leszállítsa Ukrajnának.
(Kiemelt képünkön: Egy ukrán katona áll egy páncélozott személyszállító járművön. AFP / Anatolii Stepanov)
